Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Jobbágy András: Nemzet és/vagy vallás. A magyarországi görög katolikusok identitása és liturgikus nyelve
48 Egyháztörténeti Szemle XV/1 (2014) házmegyében a plébániák nagyjából kétharmadát patronálták, míg Erdélyben, a román többségű területeken alig három százalék volt a patronált parókiák száma. A rendszer nemzetpolitikai szempontból való hatékonysága nem volt túl magas, de mégis állandó lehetőséget jelentett a kormányzati beavatkozás számára.26 Latinizáció A görög katolikus felekezet fejlődésének egyik sajátossága, hogy az ungvári Unió (1646) koráig nem válik el egymástól a népi és a hivatalos vallásosság, és később sem válik a vallás két aspektusának ellentéte oly élessé, mint az megfigyelhető a katolikus egyházban. A mai napig élő görög katolikus népi vallásosság elemei bizonyíthatóan egészen a 15. századig mennek vissza. Ebben az Unió előtti fejlődési szakaszban a papok azonos kulturális, gazdasági és társadalmi szinten éltek a hívekkel. A helyzet alapvetően változik az Unió létrejöttekor, ekkor a katolikus egyház Kelet-Magyarországon átvette a papképzést, valamint az új görög katolikus püspökségek is katolikus minta alapján szerveződtek meg. A papképzés összevonása hosszú távon - a nyilvánvaló latinos katolicizmus mellett - a magyar nyelv és kultúra iránti fogékonyságot ültette a magyar szemináriumokban nevelkedett görög katolikus növendékekbe. A központosított papképzéssel járt továbbá az is, hogy ezzel az otthonuktól távol, római katolikus közegben tanuló papok elidegenültek híveiktől. Az ellentét egyre erősebben rajzolódott ki a szemináriumból latinos és magyaros műveltséget magával hozó papok és az egyszerű, tanulatlan, soknemzetiségű hívek közt. Ekkor veszi kezdetét a gazdag görög katolikus liturgikus élet latinos racionalizálása, ami még a 20. század elején is megfigyelhető. A változás olyan mélyreható volt, hogy még a népi vallásosságban is éreztette hatását, erre legfőbb példa a görög katolikus liturgikus élettől eredetileg idegen katolikus népi ájtatosságok átvétele. A liturgikus öltözetbe szép lassan bekerülnek a latinos formák, majd 1876- ban megtiltják a szakállviselést a papságnak. A díszes ikonosztázion a 19. század során kimegy a divatból, ami mind a szellemi, mind az anyagi háttér hiányával magyarázható. A folyamat utolsó dualizmus kori állomása a Gergely-naptár átvétele a hagyományos Julián-naptár helyett 1916-ban.27 A 18. század végén a görög katolikus püspökök nyomására sikerül rendezni az elszegényedett papság anyagi helyzetét úgy, hogy egyrészt megkapják a katolikus papság előjogait, köztük az adómentességet, másrészt állami honoráriumot biztosítanak a rászoruló papoknak.28 így kettős, alárendelő kötődés alakul ki a görög katolikus papságban az amúgy is meghatározó katolikus egyház, valamint az állam irányában, amely a kiegyezést követően az egyre inkább nemzeti arculatot öltő, Budapest központú Magyar Királyság lesz. Ahogy már láttuk, Kelet-Magyarország görög katolikusok lakta területei határzónát képeztek a magyar és nemzetiségi területek között, ahol kialakult egyfajta természetes egyensúly az asszimiláció tekintetében. A Szabolcs és Szatmár megyében tapasztalt jelentős magyarosodás 26 Niessen, 1991.43. p. 27 CSERBÁK ANDRÁS: A magyar görög katolikus népi vallásosság művelődéstörténeti háttere. In: „Mert ezt Isten elhagyta...” Tanulmányok a népi vallásosság köréből. Szerk.: Tüskés Gábor. Bp., 1986. 279-303. p. (továbbiakban: CSERBÁK, 1986.) 28 PlRIGYI, 1982. 96-98. p.
