Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Posta Anna: Alistáli Farkas Jakab 1652-es respondensi felelete, mint Apáczai Csere János De summa scholarum necessitate című beszédének egyik forrása
22 Egyháztörténeti Szemle XV/4 (2014) spectabilis, conspicua, vulgata szavak szinonimájaként vagy pedig „hominum sermone celebrata excellentia ac principalitas”, azaz ’jelesség, kiválóság’-ként is értelmezhető. Nemes a szó ’jeles, kiváló’ (inkább fizikai értelemben vett nemesség, kiváló adottságok) jelentésében a földi teremtmények közül az oroszlán, a levegő élőlényei között a Phoenix és a sas, az égbolton a Nap uralkodik, az arany a fémek, a drágagyöngy pedig a kövek közül tűnik ki. Az 1654-es politikai értekezések azonban arról a nemességről beszélnek, „mely határos az erénnyel, mely szabad élethez való, tisztes, becsületes cselekedetre irányul, s egyedül az okos elmével bíró embert illeti meg; azon nemességről, mely polgári és politikai alapokon nyugszik, és a hazai szokásokhoz mérve kitűnő rangot ad. Ez a legfelső hatalomtól erények díjában nyeretik, és születés által teljed firól fira.”7 A nemesség tehát dignitas, azaz méltóság, rang, amely kiemelkedő erények és érdemek folytán szerezhető meg hivatali kinevezéssel, szolgálatokon alapulva vagy születés jogán. Az értekezés zárófejezete a fent definiált nemességről kezd beszélni, azt négy szempontból veszi górcső alá: 1. a nemesség megszerzésének mikéntje, a nemesi cím adományozásának kiváltó oka, 2. a nemesi címet viselő személy jelleme, 3. a nemesség fajtái, 4. a nemesi cím elvesztésének esetei. A szerző szerint a nemesi méltóság megszerzésének egyik módja a poeta laureatus cím elnyerése volt. Ténylegesen tudunk példákat mondani arra, hogy valaki a koszorús költő és a nemesi címet egyszerre kapja meg, elég itt Johannes Bocatiusra gondolni. A Disputationes Politicae de Nobilitate Pars Posterior című beszéd az első rész zárótézisében felsorolt pontok mentén, a Pars Prior egységben elmondottakat folytatva halad tovább a nemességről való eszmefuttatásban. A nemeseket többféleképpen lehet megszólítani. Ezek a megszólítások a megszólított felé tanúsított tisztelet fokának növekedését mutatva a következő sorrendben alkalmazhatók: nobilis, generosi, nobilis & generosi, dominationes. A nemes ember privilégiumokkal bír, mentes a közterhek alól, írásban is esküt tehet, adósság miatt nem büntethető. A nemesi cím lehet örökös és ideiglenes. Az örökös nemesség nem vonható vissza, apáról fiúra száll, míg az ideiglenes nemesség csak a kinevezett személy életének időtartamára szól, így annak leszármazottai nem örökölhetik a megtisztelő címet. Az előjogok és mentességek azonban különleges magatartást követelnek meg a nemes embertől, akinek címe megtartása érdekében minden körülmények között tartózkodnia kell a tunyaságtól (Desidia) és a gyávaságtól (Ignavia), a kegyetlenségtől (Crudelitas) és a zsarnokságtól (Tyrannis), a kevélységtől és a felfuvalkodottságtól (Superbia), a hazugságtól (Mendacium), a szemtelenségtől (Impudentia) és az orcátlanságtól (Scurrilitas). A szemérem bemocskolása, a kéjelgés, a lopás, a kétkezű munka végzése mellett a nemesi cím elvesztése abban az esetben is bekövetkezhet, ha társadalmi rang szempontjából vegyes házasság történik, például ha nemes hölgy plebejus férfi felesége lesz. A Disputationes Politicae de Nobilitate Pars Posterior Corolariummal zárul.8 Az 1652-es, iskolákról szóló disputáció esetében a címlapon ezt olvashatjuk: „Publicé ventilandam proponit Jacobus Farkas, Alistalinus 7 Erdélyi János: A bölcsészet Magyarországon. Bp., 1885.126. p. 8 Vö. az előző jegyzetben idézett irodalmat.
