Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)

2014 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Posta Anna: Alistáli Farkas Jakab 1652-es respondensi felelete, mint Apáczai Csere János De summa scholarum necessitate című beszédének egyik forrása

Pannonio-Ungarus”. Ebből a mondatból egyértelműen kiderül, hogy7 a szöveget Farkas Jakab nyilvános előadáson mondta fel, így az respondensi feleletnek minősül, s nem Alistáü önálló alkotásának. Az iskolákról szóló értekezés szerzősége alighanem magának Voetius Gisbertnek tulajdonítható. A 17. század végén Hollandiában már öt egyetem és kilenc Athenaeum illustre,9 azaz filozófiát és teológiát tanító főiskola működött. Az első protestáns egyetemet Észak-Németalföldön, Leidenben alapította meg Orániai Vilmos 1575-ben, ezt követte a franekeri akadémia megalakulása 1585-ben. A 17. században újabb három egyetem születéséről beszélhetünk az Egyesült Provinciák területén: Groningenben 1614-ben, Utrechtben 1636-ban, Harderwijkben pedig 1648-ban jött létre akadémia. Az öt egyetem mellett létrehoztak még kilenc olyan felsőoktatási intézményt is, amelyek nem voltak jogosultak tudományos fokozat kiállítására. A legkorábbi ilyen Athenaeumok Deventerben 1629-ben és Amszterdamban 1632-ben jöttek létre.9 10 11

Aza Goudriaan Reformed Orthodoxy and Philosophy'1 című munkájában Voetius Gisbert-et Petrus van Mastricht-tel és Anthonius Driessen-nel egyetemben a református ortodoxia és filozófia kiemelkedő alakjaként tartja számon. Voetius Gisbert (1598-1676) Leidenben tanult teológiát, majd 1634-ben az utrechti egyetem teológiaprofesszora lett. Rendszerint magánórákat, disputációkat és heti nyolc nyilvános előadást tartott az akadémián. Voetius 1648-ban kezdte el publikálni teológiai témájú egyetemi disputációit a következő cím alatt: Selectae disputationes theologicae, amely kiadványsorozat 1669-ben zárult az 5. kötettel. Ezek a válogatott vitairatok - egy később működő német teológus elmondása szerint - a reformáció tanainak olyan éles szemű, tiszta bemutatását adják, mint amilyet sehol másutt nem találni.

Voetius teológusként a filozófia iránt is érdeklődött, amelynek eredményeképpen Exercitia et bibliotheca studiosi theologiae című művében filozófiai munkáinak egy jelentős hányadát is közzétette. Az utrechti tudós tanár nem szimpatizált Petrus Ramus filozófiájával, ezen álláspontja jól ismert egy 1641-es írásából, amelyben nyíltan szembefordul a kartéziánus filozófiával is. A karteziánizmus voetiusi kritikáját előlegezte meg forrásként az a pamfletsorozat, amelyet 1656-ban Hollandiában adott közre egy bizonyos Suetonius Tranquillus, amely név Jacobus Koelman - Voetius egyik tanítványa - szerint valójában az utrechti professzor álneve volt. Ezekre az írásokra a leideni teológus, Abraham Heidanus válaszolt, aki szintén álnéven, Iranaeus Philalethius-ként írta alá munkáit. Voetius reagált is erre a válaszra, majd viszontválasz következett Heidanus-tól. Az ehhez hasonló, sokszor végtelennek tűnő tudományos vitáival nem annyira híveinek, sokkalta inkább ellenségeinek számát növelte a professzor. Ennek ellenére Voetius környezetének elismerését és a Holland KöztársasáAlistáü Farkas Jakab 1652-es respondensi felelete mint Apáczai Csere János De summa

scholarum necessitate című beszédének egyik forrása 23

9 Athenaeumok: Deventer, Amsterdam, Dordrecht, Hertogenbosch, Breda, Middelburg, Zutphen, Rotterdam, Maastricht. Ld.: BÁN, 1958.94. p.

10 Bozzay Réka - Ladányi Sándor: Magyarországi diákok holland egyetemeken, 1595- 1918. Bp., 2007.15. p.

11 Goudriaan, Aza: Reformed Orthodoxy and Philosophy, 1625-1750. Gisbertus Voetius, Petrus van Mastricht and Antonius Driessen. Leiden-Boston, 2006. 7-14. p.