Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 3. szám - RECENZIÓK - Csima Ferenc: Kubinyi. Szerk.: Széles Tamás
Recenziók 117 Episzkopális Egyházat, és újabb közösséggel kerül kapcsolatba a szentelési vonalak révén. Társszentelőként maga is részt vesz püspökszenteléseken (1934), majd Magyarországra költözik. Ezek után nincsenek életrajzi évszámok, adatok. Bertil Persson információja szerint 1966-ban halt meg egy amerikai látogatáson. Sasvári László írása három momentumot emel ki Kubinyi egyházalapító- és gyülekezetszervező munkásságából. Az első: Kubinyi ökumenikus, sőt felekezetfeletti szemlélete, kapcsolatba kerülése a különféle keresztény hagyományokkal. A római katolikus, majd protestáns (episzkopális) örökség mellett legérdekesebb a keleti keresztény egyházak ága, például a szír-káld vonal. A második momentum a kivándorolt magyarok lelkipásztori gondozása. Minél nagyobb önállóságot szeretett volna ebben a szerepkörben, ezért távolodott el mind a Rómától független Lengyel Nemzeti Katolikus Egyháztól, mind az episzkopálisoktól. A legérdekesebb momentum a Kubinyi-féle szellemi örökségből a saját istentiszteleti rend, az önálló liturgia kidolgozása. Ebből hiányoznak az ún. szereztetési igék, feltehetően a szír-káld hagyomány alapján. Miklós Péter tanulmánya - alapos levéltári és könyvtári kutatások mentén - főleg Kubinyi fiatalkori tanulmányi éveit mutatja be. Kubinyi 1894 és 1897 között a kalocsai szeminárium kispapja volt. Részletesen olvashatjuk tanulmányi eredményeit. A hivatkozott dokumentumokból kiderül, hogy egészségügyi problémája (fülbetegsége) miatt kérdésessé vált a pappá szentelésének lehetősége. Budapesti gyógykezelés után állapotában javulás következett be, de szemináriumi elöljárói más okokból - „kissé könnyelmű gondolkodású ifjú” - még mindig nem voltak biztosak a papszentelésben. Később az a döntés születik, hogy ha tanulmányait meghosszabbítva újból levizsgázik dogmatikából, akkor szentelésre engedhető. 1897-ben Császka György érsek áldozópappá szenteli. Miklós Péter pontosítja több téves életrajzi adat forrását is. Végül a „Magyar Nemzeti Egyház Amerikában” közösség alapításáról olvashatunk információkat, leginkább arról, hogy ez nem volt konfliktusmentes esemény a római katolikus és a függetlenedni kívánó közösség között. A közösség így is rövid életűnek bizonyult, Kubinyi útja pedig továbbvezetett a fentebb már tárgyalt episzkopális egyház felé. Széles Tamás Kubinyi Viktor teológiája címmel közli munkáját. Ebben leginkább a Magyar Nemzeti Egyház Amerikában Hitczikkelyei és Szervezeti Szabályai c. dokumentumra támaszkodva tárja fel Kubinyi teológiai álláspontját. A Hitczikkelyeknek az áteredő bűnről vallott felfogása megegyezik a Trentói Zsinat kánonjával, elutasítja azonban a szeplőtelen fogantatás dogmáját. Magáénak vallja a Niceai és az Apostoli Hitvallást, de elveti a papi cölibátust. A Hitczikkelyek alapján kerül kifejtésre Kubinyi közösségének krisztocentrikus egyházképe és szentségtani felfogása. Ezen túlmenően pedig már-már ökumenikus távlatokba tekinthetünk, mert Kubinyi ennek mentén viszonyult a szentségekhez. A szervezeti szabályzat elvetette a fizetett papságot, és elutasította a kötelező fülgyónást, úgy, hogy szentségként megtartotta és fakultatívvá tette. Végül fontos kérdés, hogy az amerikai nemzeti, független egyházak között Kubinyi gyülekezetének mennyiben volt, mennyiben lehetett ókatolikus karaktere. Széles Tamás így ír erről: „Kubinyi püspök egyházát tehát ókatolikusnak tartjuk, mert az utrechti irányzat legtöbb lé
