Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 3. szám - RECENZIÓK - Eperjesi Zoltán - Hornyák Máté János: Arndt, Agnes: Rote Bürger. Eine Milieu- und Beziehungsgeschichte linker Dissidenz in Polen
118 Egyháztörténeti Szemle XV/3 (2014) nyeges teológiai jegyét magán viselte. Ilyen az Ószövetség deutero-kanonikus könyveinek elhagyása, a nemzeti nyelvű Szentírás használata, a nemzeti nyelvű liturgia bevezetése, az érdemek alapján történő üdvözülés elvetése, a Szentírás elsősége a szenthagyománnyal szemben, a szentek imádatának elvetése, a fülgyónás elvetése, a pápai csalhatatlanság elvetése.” (49. p.) Az ókatolikus / független katolikus / nemzeti katolikus egyházakban számos olyan életutat ismerünk, ahol római katolikus pap csatlakozott ezekhez a közösségekhez. Ilyen életutat járt be Kubinyi Viktor is. A hazai egyház- történetben a magyar ókatolicizmus kevéssé ismert terület, a 20. századi kezdeményezések nem voltak maradandóak, hamar megszűntek. Dokumentációjuk azonban mindenképp figyelmet érdemel - ehhez járulnak hozzá e füzet tanulmányai. (ism.: Csima Ferenc) Arndt, Agnes: Rote Bürger. Eine Milieu- und Beziehungsgeschichte linker Dissidenz in Polen. (1956- 1976) Göttingen, Vanderhoeck & Ruprecht, 2013. (Kritische Studien zur Geschichtswissenschaft, 209.) 288 old. Az 1989-es év eseményei sorsdöntő folyamatokat indítottak el az európai egyházak és társadalmak számára. 1989. június 4-én tartották Lengyelországban az első részlegesen szabad parlamenti választásokat. A többség a politikai újrakezdés jelképes kezdetének nem a júniusi parlamenti választásokat, hanem a februári Kerekasztal tárgyalásokat tekinti, amelyek 1989 februárjában kezdődtek. A lengyelek elsősorban a Szolidaritás és a katolikus egyház vívmányának tekintik a szocializmus bukását és az ezt követő rendszerváltást. A fejlemények kulcsfigurájának pedig Lech Walesát és II. János Pál pápát tartják. A Katolikus Egyház kulcsszerepe vitathatatlan a Lengyel Népköztársaság bukásában. Mindezt maga Walesa is elismerte hangsúlyozva, hogy a pápa hozzáállása és segítsége nélkül lehetetlen lett volna a kommunizmus megdöntése. II. János Pál döntő politikai szerepének tudatában szerényen úgy fogalmazott, hogy a rendszer maga okozta a saját bukását, mivel lényeges antropológiai tévedésre épült, helytelenül ítélte meg alanyát, az embert. A kommunista rendszerek 1989/1990-es bukása és átalakulása jelenleg is fontos, tisztázatlan problémához kötődik közép-kelet-európai viszonylatban. Időközben egyértelművé vált, hogy a történelmi-politikai események újraértelmezése többszörös polémiát eredményezett úgy a jelenkorkutatásban, mint a közéletben. így van ez Lengyelország esetében is, ahol a fordulat utáni vezetés nem volt elég következetes a szocialista múlttal való szembenézéssel, illetve nem feltétlenül szorgalmazta a volt vezetők felelősségre vonását és a politikai életből való kizárásukat. A társadalom szintén megosztott volt a kérdéskör kezelésében, mert nem jutottak konszenzusra, s így továbbra is egyes politikusok, illetve sajtójuk uralták, valamint alakították az emlékezetpolitikát. így máig is érvényes a téma, ho
