Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 3. szám - RECENZIÓK - Restás Attila: Az aradi káptalan jegyzőkönyv-töredéke (1504-1518)
Recenziók” yy Az aradi káptalan jegyzőkönyv-töredéke (1504-1518). Előszóval, mutatókkal és jegyzetekkel regesztákban közzéteszi: Gálfi Emőke. Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2011. (Erdély tudományos füzetek, 270.) 89 old. Amikor 1990-ben Kolozsváron újraindították az 1950-ben megszüntetett Erdélyi Múzeum-Egyesületet, annak a lehetősége is megteremtődött, hogy ismét intézményes keretek között szerveződhessen az erdélyi történelem forrásainak rendszeres feltárása. Jakó Zsigmond elnök, akinek még közvetlen tapasztalatai voltak az EME 1940-es évekbeli működéséről, nagyszabású koncepciót fogalmazott meg a történeti források kiadásának programjáról. „Egyszemélyes vállalkozásának”, a kolozsmonostori konvent középkori jegyzőkönyveinek közreadása után, amit az Erdélyi Okmánytár kötetei követtek, az erdélyi államiság kora újkori forrásainak a feltárására helyezte a hangsúlyt - immár a megváltozott helyzetben tanítványainak a bevonásával. Mivel a fejedelmi levéltár elpusztult, ennek pótlása tűnt sürgető feladatnak, és már ennek a munkának az első eredményeit is kézbe veheti a kutató. Az EME kiadásában négy új sorozattal jelentkezett az Erdélyi Történelmi Adatok (ETA): a tordai és gyulafehérvári városi, majd a Torda vármegyei jegyzőkönyvek kiadása mellett a fejedelmi Királyi Könyvek, illetve az erdélyi káptalan 16. századi protokollumainak a kötetei jelentek meg. A forráskiadás itt követett módszereit Jakó Zsigmond alakította ki, átvéve a magyarországi középkori okleveles anyag közzétételénél bevált regeszta-formát, amit a saját kiadásai esetében is alkalmazott. Nem az ETA keretében, hanem az Erdélyi tudományos füzetek 270. darabjaként jelent meg az aradi káptalan jegyzőkönyv-töredéke, amely kézirat-fénymásolatát ugyancsak Jakó professzor bocsátotta a dokumentumot kiadó Gálfi Emőke rendelkezésére. Az erdélyi (gyulafehérvári) káptalan levéltárában megőrződött - jelenleg a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában található - 21 oldalnyi töredék az 1504 és 1518 közötti évekből nem volt teljesen ismeretlen a kutatók számára, páran - köztük Jakó is - adatait fölhasználták, azonban a forrást Gálfi Emőke előtt senki sem tárta fel. Hogy a török pusztítás elől menekülő aradi káptalan hiteleshelyi iratanyaga mikor került az erdélyi káptalan levéltárába, pontosan nem megállapítható. Az első biztos adat egy 1569-ben kelt oklevél, amelyben János Zsigmond egy, az aradi káptalan akkor már Gyulafehérváron őrzött protokollumából származó oklevelet említ. Hasonlóan nagy a bizonytalanság a hiteleshelyi levéltár megsemmisülését illetően is. Ha a 16-17. század fordulóját túl is élték az iratok (Báthory Zsigmond lemondásakor elégette a fejedelmi levéltárat, de Basta és Mihály vajda is pusztította Gyulafehérvárt), az 1658-as tatár betörés után bizonyosan csak darabjai maradtak meg az eredeti jegyzőkönyveknek. Az aradi iratok megőrzésében jelentős szerepe volt Laskay János levélkeresőnek (requisitor), aki „hivatali tisztének megfelelően az aradi káptalan protocollumát, amely régisége miatt szakadozott és rongált állapotban került a levéltárba, nem kis munkával két füzetbe gyűjtötte, időrendi sorrendbe állította, és betűrendes mutatóval
