Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)

2014 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Jobbágy András: Nemzet és/vagy vallás. A magyarországi görög katolikusok identitása és liturgikus nyelve

Nemzet és/vagy vallás. A magyarországi görög katolikusok identitása... 43

magyar nyelv a közéletben való elsőbbségét ugyanúgy hangsúlyozta, akár kortársai, de azzal a kitétellel, hogy a magyarnak a latin szerepét kell átvennie, vagyis csak ott érdemes a magyart előírni a közéletben, ahol előtte a latint használták.4 5

Maitz Péter kutatása szerint a 19. században a nemzetek önmeghatározása összefonódik a nemzeti nyelv kérdésével: a nemzeti érdekek nyelvi érdekeket is tartalmaznak.? A magyar nyelvi nacionalizmusnak hat fő állítást tulajdonít: 1. a nemzeti nyelv tökéletes, 2. felsőbb rendű, mint a többi, 3. saját természettel rendelkező képződmény, amely a beszélőktől függetlenül létezik, 4. egy nemzetnek egy nyelve van, a nyelv és a nemzet síkja fedi egymást, 5. a nemzeti nyelv veszélyeztetve van a többi nyelv által, 6. létezik egyfajta nemzeti nyelvérzék.6 7 A témám esetében elsősorban a negyedik és az ötödik jellemző lesz fontos, vagyis az, hogy egy nemzetnek egy nyelve van, amit folyamatosan veszélyeztetnek a szomszédos nyelvek. A nyelv kérdése olyannyira eleven a 19. században, hogy a dualizmuskori állami statisztikákban a nemzeti hovatartozást alapvetően a nyelvhasználat határozta meg. Az asszimiláció és disszimiláció mértéke tehát a kor felfogása szerint a nyelvhasználatban volt mérhető.

Asszimiláció, nyelv és a görög katolikus népesség

Az asszimiláció definiálásában Szabó István szociológus meghatározását követem.7 Szabó szerint az anyanyelv determinálja az etnikai identitást és a nemzeti tudatot. A nyelviség viszont nem azonos az etnikai öntudattal (népiséggel), következésképpen egy nyelv megtanulása sem jár az etnikai identitás átvételével. Az iskolai oktatáson keresztül történő erőszakos asz- szimiláció eredményessége tehát kérdéses. Teljes, befejezett asszimilációról akkor beszélhetünk, amikor az érintett egy másik etnikai identitást vesz át, ez viszont a mindennapi társas érintkezés, nem pedig a népességösszeírások során adott válaszok függvénye. Épp ezért a felülről támogatott asszimiláció tényéből nem következhetünk az asszimiláció tényleges eredményeire, mert azokat a szándékok és a szociokulturális feltételek egybeesésének mértéke határozza meg. Az asszimiláció leginkább a népterületek érintkezési szegélyén (határterületek, szórványok, kisebb nyelvi-etnikai szigetek és városok) mehet végbe. Etnikai tömböket nem lehet asszimilálni, csak kisebb csoportokat és egyéneket. Az asszimiláció közvetlen népi hatás, állandó érintkezés során kialakuló társadalmi keveredés és családi vegyülés eredményeként áll elő:8

4 GyurgyáK JÁNOS: Ezzé lett magyar hazátok: a magyar nemzeteszme és nacionalizmus története. Bp., 2007.37-39. p.

5 Maitz PÉTER: A nyelvi nacionalizmus a dualizmus kori Magyarországon. Egy nyelvi ideológia elemei. In: Magyar Nyelv, 2006. 3. sz. 307-322. p., 310. p.

6 Uo., 314-321. p.

7 Idézi: GyáNI GÁBOR: Az asszimiláció fogalma a magyar társadalomtörténetben. In: Valóság, 1993.4. sz. 20-21. p.

8 Ezért lehet az, hogy a nemzetiségi területeket lényegében az asszimiláció nem érintette, csak a városokat és az értelmiséget. A vidék, az agrármunka, falusi társadalom - a városi viszonyokkal szemben - egyébként sem kedvez az asszimilációnak. Uo., 20-21. p.