Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 3. szám - DOKUMENTUMOK - Tóth Krisztina: A káptalanok 1936-os értekezletének tanulságai
A káptalanok 1936-os értekezletének tanulságai 93 Ami most már a tárgyalt kérdés megoldását illeti, dr. Czapik úgy véli, hogy a refundálás hosszúlejáratú kitolása nem jelenti a kérdés igazságos megoldását. Azoknál a káptalanoknál, akik a törzstőkét instruálásra vették igénybe, akár közvetlenül, akár közvetve - mint a váradi káptalan kölcsön közbevetésével - tulajdonképpen egy újabb törzstőke gyűjtésre kényszerít- tetnek. Törzstőkéjük megvan az instrukcióba fektetve, a refundálás pedig az új tőkegyűjtés abban az esetben, ha az instrukció is megmarad. A kérdés helyes megoldása az lenne, ha a minisztérium fogadja el a törzstőkének az instrukcióban való alakját és egyben kötelezze a káptalant, hogy ezt az instrukciót ugyanabban az értékében tartsa fenn. Ehhez szükséges a mostani gyakorlatnak megváltoztatása. Ez annál inkább lehetséges, mert a mostani gyakorlat a gazdasági viszonyok lényeges változása folytán elavult. A mostani szabályzat és gyakorlat szerint a törzstőke vagy pénzben, vagy meghatározott minőségű értékpapírokban kezelendő. A tapasztalat mutatja, hogy ez a megőrzési mód nem vezetett célhoz. A pénz értéktelenült, a papírok értéküket vesztették, a törzstőke lényegében megsemmisült. Ennél sokkal biztosabb és előnyösebb, ha a törzstőke instrukcióba fektette- tik. Akár az élő, akár a holt instrukció épp olyan érték, sőt biztosabb, mint a pénz és értékpapír. Csupán arról kell gondoskodni, hogy az így befektetett törzstőke értéke megmaradjon. Ennek keresztülvitele gyakorlati kérdés és megoldható. Ha kötelezik a káptalanokat, hogy instrukciójukat fenntartsák és úgy számszerűség, mint érték tekintetében kiegészítsék, el van érve a cél: a törzstőke létezik. Sőt ezzel a birtoknak rentabilitását is növelték, mert minél jobb az instrukció, annál rentábilisabb a birtok. Konkrété tehát így gondolja a megoldást: Azok a káptalanok, akik törzstőkéjüket igazolhatólag instrukcióba fektették, vagy olyan építkezésekbe, amelyek a javadalom értékét növelték, mentesíttessenek a refundálás kötelezettsége alól. Ugyanakkor azonban köteleztessenek arra, hogy a törzstőkének ellenértékét jelentő instrukciót, amennyiben állatállomány, ugyanolyan értékben fenntartassék, amennyiben épület, a karbantartáson kívül tönkremenése esetén újból felemeljék. Az utóbbit az épület élettartama szerint évekre beosztott tartalékolással lehetne elérni. Végül rámutatott arra a különbségre, amelyben a káptalanok a püspöki javadalmasokkal szemben vannak. A káptalanoknál az instruálást a java- dalmasok jövedelmének terhére végzik. A jövedelemből így levont összeghez a kanonokoknak nincs joguk. A püspöki javadalomnál ugyanezen instrukció a javadalmas tulajdonát képezi. Nem azért említi fel, mintha ezen változtatni óhajtana, de ez is egy argumentum amellett, hogy a káptalani javadalmasoknak az instruálása megkönnyítése a törzstőke befektetése után - méltányos kérelme. Dr. Saly László praelatus kanonok a győri káptalan törzsvagyoni esetét abban vázolja, hogy eladott a káptalan Burgenlandban egy birtokot, s a vételár egy részét Győr városának adta kölcsön a másikét pedig egy bérházba fektette, s ha ezen bérházat a vallás- és közoktatásügyi minisztérium nem fogadná el visszatérítés kötelezettsége nélküli, csak állagában felcserélt ingatlan törzsvagyonnak, a vételárát az ingó törzsvagyonba vissza kellene téríteni, úgy ez a káptalan tönkre tételét jelentené.
