Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 3. szám - DOKUMENTUMOK - Tóth Krisztina: A káptalanok 1936-os értekezletének tanulságai
94 Egyháztörténeti Szemle XV/ 3 (2014) Dr. Gebauer Miklós pécsi kanonok csatlakozva dr. Czapik Gyula nagyváradi kanonok okfejtéséhez teljes egészében magáévá teszi a kalocsai főkáptalan helytálló felfogását s azt elfogadásra ajánlja. Dr. Tantos Gyula kalocsai kanonok - mintegy reflektálva a fentiekben elhangzottakra, s azonfelül általánosságban is ismertetni óhajtván kiküldőjének a gazdasági ügyek intézésénél megnyilvánuló eljárását, a következőket adja elő: A kalocsai főkáptalant a háborús devalváció következtében 3.500.000 P. veszteség érte alapítványokban, az agrár-reform céljaira le kellett adni 3200 k. hold földet, egyéb súlyos veszteségei is voltak, mint másutt is, éppen azért a haszonbérietek lejárása után, melyek igen sok kellemetlenséget és anyagi veszteséget okoztak, hozzá kellett látni időben, hogy a még megmaradt vagyonállag, a mezőgazdasági üzem, haszonhajtóvá tétessék. A káptalan már 1928-ban látta, hogy idegen segítségre nem sokat számíthat, bankkölcsönnel a mezőgazdasági üzem nem válik haszonhajtóvá /10-12 %, előre negyedévenkint/ azért a konjunkturális időben, mikor a búzának, jószágnak kivételes ára volt, a kanonok urak az őket joggal megillető jövedelemről, egy jobb jövő reményében, lemondottak és kb. 180.000 P. értékű beruházást eszközöltek a saját pénzükön, azonkívül a törzsva- gyonban nyilvántartott 150.000 P. pénzt is beruházásra fordították: így a kalocsai káptalani uradalom kb. 330.000 P. beruházással talpra lett állítva. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr ugyan arra kötelezte a káptalant, hogy a törzsvagyon 150.000 Pengőjét amortizációs kölcsönként 45 év alatt fizesse vissza, de a pénz bizonytalanságára való tekintettel a káptalan úgy vélekedett, hogy a pénznek takarékba való helyezése a vagyonnak újbóli elvesztésére vezethet. Ezen okból a káptalan a megkezdett amortizációt beszüntette, mondván, hogy az élő állatokba, felszerelésekbe, épületekbe fektetett és kellő értékben tartott beruházások vagyonmegőrzés szempontjából mindig biztosabbak, mint a hullámzó pénzérték. A beruházási tárgyak értékelését a káptalan a leltári felvételénél kb. 30 %-al leszállította. Azonkívül leírási és avulási célra tartalékolt, nemcsak pénzben, forgótőkében, hanem állatokban és egyéb közhasznú beruházásokban, ha ezek nem is feleltek meg mindenben a törzsvagyonba felvehető tárgyak minőségének pl. nem téglaalapra épített góré, kisgazdasági sertésól, fészerek stb. így a káptalan joggal mondhatta, hogy a gondjaira bízott káptalani vagyont a mai bizonytalan gazdasági és pénzügyi viszonyok között - nagy körültekintéssel és a múlt szomorú*tapasztalatain okulva - a legjobb lelkiismerettel biztosította és nem érzett lelkiismeret furdalást azért, hogy az évi amortizációkat nem szolgáltatta be a takarékpénztárba. Közben alkalom nyílt arra, hogy egy $ kölcsön felvételével a kanonok urak kamatmentes előlege megtérhessék, de csak részben, a 26.000 $ kölcsönnel a kanonok urak visszakaptak 140.000 P-t. A kölcsön időközi kamatait és a törlesztést a kanonok urak szintén előlegezték a káptalani uradalom pénztár megterhelése nélkül. A külföldi pénzben kibocsájtott magyar kötvények értéke időközben nagyon leszálló tt, a kanonok urak a kedvező alkalmat felhasználva ismét a saját jövedelmük igénybevételével kb. 38 %-os árfolyamon visszavásárolták a $ kötvényeket: így történt azután, hogy az egész kölcsönművelet, az időközi kamatfizetéseket és törlesztéseket is beszámítva mindössze 86.000 Pengő
