Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 3. szám - DOKUMENTUMOK - Tóth Krisztina: A káptalanok 1936-os értekezletének tanulságai
82 Egyháztörténeti Szemle XV/3 (2014) A püspöki kar vélekedése, konklúzió A kialakult véleményt Glattfelder Gyula az 1937. március 17-ei püspökkari ülésen ismertette. A püspöki kar egyetértett azzal, hogy a törzstőke ingóságokba, gépekbe, gazdasági épületbe stb. fektethető legyen, de csak új beruházás jelleggel és két kikötéssel. Az egyik, hogy a gyümölcsösöket nem lehetett törzstőkének tekinteni, mivel bizonytalan jövedelmet nyújtottak, és újítás útján nehezen volt élettartamuk meghosszabbítható. A másik, hogy szükségesnek tartották a törzstőkének elismert ingóságok vagyonfel- ügyeleti ellenőrzését.53 * 55 Ez nem is késlekedett sokáig, mivel teljesen megegyezett a vallás- és közoktatásügyi miniszter szándékával, a köriratot az érintett javadalmasoknak hamarosan kiküldte.S4 A gyakorlatban 1937-ben a püspöki kar a törzstőke refundálásáról nem nyilatkozott, csak azt szögezte le, hogy ingóságokba fektethető. Az előbbi probléma viszont időről-időre ismét felmerült.55 1943-ban a püspöki kar egyértelműsítette álláspontját, ragaszkodott a törzstőkéből igénybe vett összeg megtérítéséhez, bár visszamenőleges hatállyal erre nem köteleztek, a gyümölcsösök, szőlők terén pedig engedményt tett, a törzstőkéket ebbe is be lehetett fektetnie6 Megindultak a tárgyalások a vagyonfelügyeleti eljárási szabályzat változtatásáról, a kor követelményeihez igazításáról is, melyre — mint a gyakorlat mutatja - szükség lett volna, hiszen törésvonal húzódott a gazdasági realitások, a modern kor igényei, lehetőségei és az addigi joggyakorlat között, amely egy más gazdasági és történelmi háttérben szilárdult meg. A káptalanok álláspontja egyértelmű: a gazdaságok életképességének helyre- állítása, fenntartása érdekében a változás mellett tették le a voksukat. A régi rend, a refundálási kötelezettség fenntartása ugyanis nagy terhet rótt volna a javadalmasokra, és újabb kölcsönök felvételét tette volna elodázhatatlanná. A püspöki kar véleménye ezzel szemben: ragaszkodás a régi normákhoz, nevezetesen, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztert jogátruházás révén a főkegyúri jogból csak annyi illeti meg, amennyi megillette, amikor a főkegyúr e jogot gyakorolta. Amennyiben a törzstőkéből kölcsönvett a javadalmas vagy a javadalomra bekebelezett kölcsönből vagyontárgyat szerzett, akkor az összeg visszafizetésére köteles.57 Hozzáállásuk szintén érthető, hiszen ha egy dologban engedményt tennének a vagyonfelügyelet terén, akkor valószínűleg a későbbiek során több dologban is kellene, amely kihatna a leendő király főkegyúri jogára is. Ezenkívül az sem elhanyagolható szempont, hogy amennyiben a püspökök használtak fel a törzstőkéből összeget, azt a „praescissio” alkalmával hagyatékukból 53 beke, 1992. II. köt. 139-140. p. sí Ld. például a szombathelyi káptalannak: SzEL. KI. 22/1937; az apostoli adminisztrátor által küldött másolatban: SzEL. KI. 24/1937. 55 Vö.: köv. jegyz., valamint: PL. 8332/1943 ad 1629/1944 ad 2195/1944; PL. 1629/1944 ad 2195/1944. Beke, 1992. II. köt. 388-389. p. 57 Az esztergomi Prímási Levéltárban a vonatkozó iktatószámok alatt a dokumentumok nem találhatók, így a püspöki kar álláspontjáról Beresztóczy Miklós közleménye alapján alkothatunk képet: Beresztóczy, 1941.
