Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 3. szám - DOKUMENTUMOK - Tóth Krisztina: A káptalanok 1936-os értekezletének tanulságai
A káptalanok 1936-os értekezletének tanulságai 79 sa és nem a főszékeskáptalan hibájából felhalmozódott adósság miatt eladott birtokrészek refundálási kötelezettsége alól mentsék fel őket, vagy ha ez nem lehetséges, legalább a javadalom érdekében végrehajtott beruházásokat számítsa le belőle a miniszter.*0 A győri káptalan szintén birtokot adott el, amely vételárának egy részét Győr városának adta kölcsön, a másik részét pedig bérházba fektette. A káptalani képviselő, Saly László elmondása szerint, ha a vételárát az ingó törzsvagyonba vissza kellene téríteni, az a káptalan tönkretételét jelentené.*1 A kalocsai és a szombathelyi káptalanok esete a jegyzőkönyvben vázoltak szerint hasonló volt, mindkét helyen a javadalmasok saját jövedelmükből és törzstőke felhasználásával fejlesztették javadalmukat, minimális kölcsön felvételével - ennek veszélyeire a kalocsai káptalan nyomatékosan rámutatott - .illetve anélkül, így mindkét káptalani gazdaságnak sikerült megőriznie jövedelmezőségét, s ha nem is bőségesen, de szerényen biztosítani a javadalmasok megélhetését. Ezt az elért eredményt tenné kockára, ha a vallás- és közoktatásügyi miniszter ragaszkodna a törzstőke refundálá- sához. A kalocsai káptalan a részletekben történő visszatérítést meg is tagadta, mivel véleményük szerint: „az élő állatokba, felszerelésekbe, épületekbe fektetett és kellő értékben tartott beruházások vagyonmegőrzés szempontjából mindig biztosabbak, mint a hullámzó pénzérték.”*2 így, miután a törzsvagyonból 150.000 P-t, valamint saját jövedelmükből további 180.000 P-t*3 beruházásokra fordítottak, a visszatérítendő összeget is a takarék helyett az élő és holt leltár gyarapításába fektették. Orosz és Boroshát pusztákat pedig a rentabilitás megőrzése érdekében házi kezelésbe vették.** A jövedelmezőség fenntartásának kulcsát látták abban is, hogy mindig kellő mennyiségű forgótőke álljon rendelkezésükre. így a termények eladásánál mindig kivárhatják a kedvező időpontot, ki tudják fizetni az adókat, az alkalmazottakat, és nem kell semmit előre lekötniük. Álláspontjuk, hogy mivel a törzsvagyont a pénznél értékállóbb, hasznos, maradandó értékbe fektették, mellyel a jövendőbeli javadalmasok megélhetését is biztosították, így a vallás- és közoktatásügyi miniszternek el kellene tekintenie a beruházásokra költött 151.124, 68 P visszafizetésétől. A pécsi * 42 43 44 4° Vő.: MNL. OL. K 27, Jegyzőkönyve az 1938. évi március hó 11-én Budapesten tartott minisztertanácsnak, 19-22; PL. Cat. D/C 675/1937 ad Cat. D/C 4377/1943. *4 A káptalant a vagyonváltság és földreform során ért veszteségekre elszórtan egy-egy utalást ld.: Bedy Vince: A győri székeskáptalan története. Győr, 1938. (Győregyházmegye múltjából, 3.) (ad indicem). 42 PL. Cat. D/C 675/1937 ad Cat. D/C 4377/194343 Melyből 140.000 P-t már megtérített a javadalom. Ebből arra lehet következtetni, hogy a javadalom instruálásába történő beruházás kétszeresen megtérülő befektetés volt a kanonokok számára: egyrészt mivel visszakapták a ráfordított pénzt, másrészt mivel a javadalmat jövedelmezőbbé tették, így maguk és káptalani utódaik számára is biztosították a megélhetést. 44 Az 1936-os káptalani gyűlésen a haszonbérbe adás hátrányait a szombathelyi székeskáptalan vázolta.
