Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nemes István: Az 1841. évi vármegyei vegyes házassági tiltakozási mozgalom erdélyi dokumentumai
40 Egyháztörténeti Szemle XV/1 (2014) által megszavazott irat az 1791. évi 57. törvénycikk világos sérelmét látta az áldások megtagadásában, és megnevezte azokat a további törvényeket, amelyeket sértett a vegyes házassági rendelkezés. A kormányszék ugyan nem kért konkrét intézkedéseket a császártól, azonban a társadalmi stabilitás felfordulása miatti aggodalmának hangot adva a következő zárónyilatkozatot fogalmazta meg: „A királyi kormányszék törvényes kötelességének tartja, a Küküllő és Alsó Fehér vármegye, valamint Aranyosszék rendjeinek reprezentációit az erdélyi püspök felvilágosító nyilatkozatával Ő Szent Felségének azzal a legalázatosabb kéréssel benyújtani, hogy az ő atyai és legfőbb gondoskodásáért és aggódásáért, amellyel a haza törvényeinek megtartása és a közboldogság előmozdítása iránt viseltetik, a korábbi harmónia és egyetértés helyreállítása és a haza fiai lelki nyugalmának visszaadása céljából a megfelelő helyen kegyelmesen rendelkezni méltóztas- sék.”70 Következtetések Az események menetéből világosan látszik, hogy Kovács Miklós püspök józanul mérte fel az erdélyi helyzetet, amikor püspöktársai nyomására is csak nagy sokára akarta bevezetni a reverzálisokat. A vármegyei tiltakozás, a papság kereset alá vonásának réme és meghurcoltatása elegendő ok volt a püspök számára, hogy féljen. Amiben talán - jól informált optimistaként, ami a pesszimista meghatározása - kellemesen kellett csalódnia, hogy a vármegyei és az országos rendek is óvakodtak a nóta infidelitatis-szal járó legsúlyosabb büntetés alkalmazásától, holott ez volt a jelek szerint mind az ő, mind a kon- zisztórium reverzálisokat elutasító tagjainak legnagyobb félelme. Ami a vegyes házasságokat illeti, méltán kerültek a harc kereszttüzébe: a legbonyolultabb, dogmatikai inkompatibilitásokat leginkább kidomborító, személyes vallásos hitet és magánéletet legmélyebben érintő komplex kérdéssort vetettek fel, amely végső soron az akkori jogszabályok korlátáit feszegette. Az ezzel kapcsolatos vármegyei tiltakozás-sorozat pedig megelőlegezte az 1842. évi országgyűlési tárgyalások alaphangját, és az egyház elszigetelődését is. Persze, arra senki sem számított ekkor még, hogy az ügy - szemben Magyarországgal - nem bonyolódni, hanem csillapodni fog, és végül kimerül egy sérelmi feliratban, továbbá mindenféle - egyébként sokszor radikális - törvényjavaslat merev elutasításában. Ezzel párhuzamosan Erdélyben ugyanúgy, ahogyan Európa-szerte a katolikusokban a Rómához tartozás egyre inkább tudatosult és a katolikus egyházi identitás kulcsmozzanatává vált. Mindez előremutatott a nemzeti állam és a katolikus egyház közötti átfogó konfliktus felé, amely csakis az egyház profán politikai szférában való befolyásának drasztikus csökkenését hozhatta magával, egyszersmind a konzervatív erők melletti elköteleződését is. 70 Vö. Copia Relationis Gubiis - in objecto mixtorum Matrimoniorum de dato 18a Octobris 841. sub Nro Gubli 10419 841 Suae Matti Ssmae praestita. - GYFL. PI. 999/1841.1.i/a. 355. dob. 7-8. p.
