Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Jobbágy András: Nemzet és/vagy vallás. A magyarországi görög katolikusok identitása és liturgikus nyelve
Nemzet és/vagy vallás. A magyarországi görög katolikusok identitása és liturgikus nyelve Jobbágy András Jelen tanulmány célja a magyarországi görög katolikusok vallási és nemzeti identitásának legalább nagyvonalakban való feltárása. A görög katolikus felekezet, amint azt látni fogjuk, etnikailag és nyelvileg erőteljesen heterogén összetételű volt. A 19. század végéig ez a heterogenitás megmaradt, amennyiben azt tekintjük, hogy a görög katolikusok továbbra is több nyelvi-etnikai közösségből (románok, magyarok, ruszinok) kerültek ki, ugyanakkor jelentős változásokat is megfigyelhetünk a felekezet etnikai-nyelvi identitásának szerkezetében. Bradács János munkácsi püspök az 1770-es években úgy szállt szembe a görög katolikus egyházat érintő „latinos”, vagyis római katolikus hatásokkal, hogy a görög katolikus hívek végletes ragaszkodását hangoztatta az őseiktől örökölt, ószláv nyelvű liturgiához. A változatlanságra való hajlam szerinte oly mértékű volt, hogy az ószláv nyelvű liturgia bármiféle erőszakos átformálása a katolikus egyházzal kötött unió elvetéséhez és zendüléshez vezethetett volna. 1777-ben a Mária Terézia által összehívott görög katolikus püspöki értekezlet résztvevői kérték az uralkodót, hogy tiltsa meg a közösségeikben végzett római katolikus népmissziókat, valamint buzdítsa a római katolikus klérust toleranciára a görög rítusúakkal szemben.1 Viszont több mint száz évvel később, 1896-ban a millenniumi ünnepségsorozat keretében Budapesten magyar nyelvű görög katolikus misét mondanak az Egyetemi Templomban. Két évvel ezután Szabó Jenő főrend vezetésével megalakul a Görög Szertartásé Katolikus Magyarok Országos Bizottsága, melynek célja a magyar liturgikus nyelv elismertetése volt. 1900-ban ötszáz fős zarándoklat érkezik Rómába. XIII. Leó pápa előtt elmondott beszédében Vályi János eperjesi görög katolikus püspök a magyar liturgikus nyelv szentesítését kérte.2 A Szentszék azonban továbbra is konzekvensen eluta1 PlRIGYI ISTVÁN: A görög katolikus magyarság története. Nyíregyháza, 1982. (továbbiakban: PlRJGYI, 1982.) 95-98. p. 2 „Szentségedet könyörögve kérni bátorkodom, hogy az ezen iratban foglalt bizonyitó okok nyomósságát magas figyelmére méltatni, annyi katholikus hivő kérelmét kegyesen meghallgatni és a magyar nyelvnek gyakorlatát, illetve alkalmazását a liturgiái sz. ténykedésekben apostoli legfőbb tekintélyével megengedni, jóváhagyni és szentesíteni kegyeskedjék. Kérelmünk támogatására bátorkodom a fennebb említetteket megújítani, t. i. hogy a magyarajku gör. kath. híveknek nagy száma az ó- szláv nyelvet nem érti, mely körülmény szüli a hitközönyt, s ez ismét vagy teljes hithagyásba vezet, vagy a protestantismust és a schismát tolja előtérbe, vagy a görög rítusnak önkényes elhagyására késztet; továbbá bizonyítson mellettünk a görög liturgiának különös szervezete, vagyis a latin liturgiától eltérő jellege és az apostoli szentesítéssel ellátott román, arab és ó-szláv nyelvekből levonható analógia.” Vályi János eperjesi gör. kath. püspök úr a Szent Atya előtt elmondásra előkészített szóbeli előterjesztésének tervezete, melyet a méltóságos Püspök úr 1900. évi márczius hó 6,- án Ő szentsége főkamarásának O. Caghiano De Azevedo Ő excellentiájának
