Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Sándor Károly: A Fel barátim drága Jézus kezdetű ének története Magyarországon
70 Egyháztörténeti Szemle XV/3 (2014) rándulóhelyén gyűltek össze. Horváth professzor lelkesen prédikált. Majd zsoltárokat és dicséreteket énekeltek. Egy adott pillanatban arra lesznek figyelmesek, hogy nagybőgőstől, cimbalmostól egy öttagú zenekar igyekszik feléjük. A prímás tisztes- ségtudóan megemeli köcsögkalapját és megkérdezi:- Istálom, szabad egy nótát csinálni? Horváth professzor hidegen tiltakozik.- Ez kérem, vallásos kirándulás. A prímás ismét megemeli köcsögkalapját és tisztességtudóan megkérdezi:- Istálom, milyen vallás? A két teológus lelkesen rávágja:- Mi reformátusok vagyunk! Erre a prímás arca felderül. Kihúzza derekát, és boldogan vallja:- Hát mi is reformátusok vagyunk. S máris lendíti vonóját. Vezényel.- Banda, vigyázz! S átszellemülten, nagy boldogsággal rázendítenek: Fel barátim, drága Jézus zászlaja alatt.”37 Összegzés Ez az ének ugyanakkor a magyar református kegyességtörténet szimbólumának tekinthető. Recepciótörténete a magyar protestáns egyháztörténet mintájaként fogható fel, tehát a protestáns egyháztörténet az idézett ének recepciótörténetének mintájára íródik. Koronként és az éppen divatos ideológiához igazított énekismertetésével kilóg a többi kegyességi ének közül. Felhasználható annak a kérdésnek mélyebb elemzésére, hogy milyen nyugat-európai hatások érték a 19. század utolsó harmadától a magyar protestantizmust. Kevés hasonlóan jól dokumentált esettel rendelkezünk. Az ének és a missziói út az egyháztörténet-írás példásan dokumentált darabja. Jelentősége abban áll, hogy egy missziói körút, mely javarészt az egyházi kollektív emlékezetből is kikopott, hatással volt és van az istentiszteletekre, amikor a fentebbi dicséretet a liturgia részeként éneklik. Összegzésként megállapítható, hogy Magyarországon, illetve a magyar reformátusok által használt énekeskönyvekben az I. világháború óta kiemelt helye van a Fel barátim kezdetű éneknek. 1920 óta minden hivatalos, gyülekezeti használatra szánt református énekeskönyvben megtalálható. Érdekes, hogy Nyugat-Európában nem vált ennyire a szakralitás részévé. Azaz az 1945 utáni időben feltehetően az ének egyházi, felekezeti ismertsége volt a gátja annak, hogy a pártállam kisajátítsa az éneket saját céljaira. 37 37 Uo. 99-100. p.
