Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)

2014 / 3. szám - DOKUMENTUMOK - Tóth Krisztina: A káptalanok 1936-os értekezletének tanulságai

Dokumentumok

A káptalanok 1936-os értekezletének tanulságai1

Tóth Krisztina

1936. december 11-én Glattfelder Gyula Csanádi püspök elnöklete alatt kétségtelenül nem szokványos gyűlésre került sor Budapesten, amelyen ugyanis országból szinte valamennyi káptalan képviselői részt vettek rajta.2 3 4 Önkéntelenül adódik a kérdés: mi késztette arra őket, hogy tárgyalóasztalhoz üljenek? A tanácskozás összehívása a magyar katolikus püspöki kar utasítására történt, ugyanis a hercegprímás az 1936. október 7-ei püspökkari értekezlet elé terjesztette a vallás- és közoktatásügyi miniszter több káptalan hozzá intézett kérelme nyomán felmerült kérdését: a káptalanok javadalmi birtokán végrehajtott javadalmi beruházások átvehetők-e a törzsvagyon részére, és beszámíthatók-e a törzsvagyonnal szemben fennálló tartozás törlesztésébe^ Ebből két dolog tűnik ki. Egyrészt a káptalanok fejleszteni igyekeztek a gazdaságaikat, illetve helyreállítani azok jövedelmezőségét. Másrészt ezt nem tudták másból, mint - részben - a javadalmi törzstőkéből fedezni, ami viszont többnyire visszatérítési, azaz szakszóval élve refundálási kötelezettséggel járt. A miniszter érdeklődésének hátterében az állt, hogy a főkegyúri jog vagyonfelügyel éti jogosítványát származtatott jogon ő gyakorolta.4 A püspöki kar elvi álláspontjának kialakításához a

1 Készült a MTA-PPKE „Lendület” Egyháztörténeti Kutatócsoportjában, az OTKA NN— 82307-es számú projekt támogatásával.

2 Prímási Levéltár. Esztergom (továbbiakban: PL.) Cat. D/C. 675/1937 ad 4377/1943. sz.

3 1936. október 2-án a vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízásából Madarász István, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium első ügyosztályának vezetője Serédi Jusztinián hercegprímást arra kérte, hogy „a püspöki kar véleményének esetleges meghallgatása után” közölje vele álláspontját. A püspökkari ülés és a tanulmányban elemzésre kerülő püspökkari bizottsági ülés jegyzőkönyvében már úgy szerepel, hogy a miniszter közvetlenül a püspöki kar véleményét kérte. Vö.: PL. Cat. D/C. 3303/1936. ad 675/1937. ad 4377/1943- Valamint: PL. Cat. D/C. 675/1937. ad Cat. D/C. 4377/1943.; A magyar katolikus püspökkari tanácskozások története és jegyzőkönyvei 1919-1944 között. I-II. köt. Szerk.: Beke Margit. München-Budapest, 1992. (Dissertationes hungaricae ex historia Ecclesiae, 12.) (továbbiakban: Beke, 1992.) II. köt. 119-120. p.

4 A főkegyúri jog vagyonfelügyeleti jogosítványáról és a vallás- és közoktatásügyi miniszter vagyonfelügyeleti jogáról bővebben: CSIZMADIA ANDOR: A magyar állam és az egyházak jogi kapcsolatainak kialakulása és gyakorlata a Horthy korszakban. Bp., 1966. (továbbiakban: CSIZMADIA, 1966.) 177-186. p.; Beresztóczy MIKLÓS: Egyházi nagyjavadalmakat érintő főkegyúri vagyonfelügyelet eljárási szabályzata. Bp., 1941. (Különlenyomat: Magyar jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok 1943. évi 11. évfolyamának 1-2. (40-41.) számából. 47-64. p.) (továbbiakban: Beresztóczy, 1941.); Petrovay Zoltán: A királyi javadalmazásból eredő katolikus egyházi javak kezelésének és felügyeletének szabályai. In: Notter Antal Emlékkönyv. Dolgozatok az egyházi jogból és a vele kapcsolatos jogterületekről. Szerk.: Angyal Pál - Baranyay Jusztin - Móra Mihály. Bp., 1941. (továbbiakban: PETROVAY, 1941.) 920-942. p. A főkegyúri jogban foglalt jogosítványok összefoglalása: PL. Serédi Jusztinián magánlevéltára. R dob. A szepesi püspök 1938-as levelei között. A vonatkozó rendelet: A val-