Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Klestenitz Tibor: A pártpolitika a dualizmus korának katolikus nagygyűlésein
50 Egyháztörténeti Szemle XV/3 (2014) szerencsétlenséget hozhat az országra és az egyházra, mivel „nem hallgatnak a jó tanácsokra és csak szenvedélyeik és a népszerűség hajhászása által vezettetik magukat”.4° 1906-ban a nagygyűlésen még érzékelhető volt a néppártiak és a mérsékeltek által érzett elégtétel a közös ellenféllel, a liberalizmussal szemben elért siker miatt. Az új kormányt Zichy Nándor hangosan ünnepelte, és arról beszélt, hogy a katolikusok a koalíció hosszú évekig tartó kormányzásában érdekeltek. Szerinte az új kabinetnek köszönhetően Magyarországon letört az antiklerikalizmus, amely Franciaországot a „végromlás” felé vezeti.41 Ugyanakkor határozott - és irreális - elvárást fogalmazott meg az egyházpolitikai revíziót sürgető feladatnak való nyilvánításával. (A koalíció ezt soha nem tette hivatalos céllá, ami nehezen is lett volna elvárható az egyházpolitikai törvényeket elfogadtató Wekerle Sándor miniszterelnöktől.“*2) A Néppárt előretörését jelzi, hogy - első alkalommal - Rakovszky István is beszédet mondhatott a nagygyűlés egyik nyilvános ülésén, méghozzá a katolikus autonómiáról. Rakovszky szerint a korábbi liberális kormányzat a szabad versenyt védelmezte, és „hogy e célját elérhesse, atomizálta a szervezett társadalmat. Minden fennálló szervezetet gyűlölt és lerontott, ahelyett, hogy a kor igényeihez képest átalakította volna.” Az egyház viszont ellenállt ennek, ezért a liberalizmus a gyengítésére törekedett. A szónok keményen bírálta az érvényes autonómiatervezetet, mert az nem adott valódi jogokat az egyházközségi adó lehetőségén kívül, és mert nem kínált lehetőséget az iskolák irányítására. Ezért a világiak hatékony megszervezését sürgette - és egyben kritikát gyakorolt a KEOSZ felett: „van főkegy- urunk, van egy hatalmas püspöki karunk, de nincs hadsereg, mert szervezésével, vezetésével nem törődnek és ahelyett, hogy azon férfiakat, kik a katolicizmust szervezték, csatarendbe állították, a háládatlan munkában istápolták volna őket, nem támogatták” - mondta.“« Rakovszky céljait szolgálta Hentz Károly néppárti képviselő is, aki az egyik szakosztályi ülésen formabontó lépést tett: miután felolvasta a KEOSZ által előkészített határozati javaslatot (amely üdvözölte a kormány és a püspöki kar hajlandóságát az autonómia rendezésére), kifejtette, hogy nem ért egyet a szöveggel, ezért saját javaslatot terjeszt be. Eszerint a fórum a kérdést nem tekinti lezártnak, amíg a katolikusok nem kapják meg ugyanazokat a jogokat, amelyeket a többi felekezet élvez, és követeli, az autonómia felügyelhesse a katolikus tanügyet és az egyházi jellegű pénzalapokat. A szakosztály „zajos tetszéssel” elfogadta javaslatát.“** A Néppárt populista retorikájának hatása még a politikától távol álló kérdések kapcsán is érzékelhető volt. Fieber Henrik művészettörténész például arról beszélt, hogy Magyarországról évi hárommillió korona kerül * 43 44 4° Salacz Gábor: Egyház és állam Magyarországon a dualizmus korában. München, 1974-170. p. 41 Franciaországban a radikális Emile Combes miniszterelnök vezette kormányzat számos antiklerikális intézkedést hozott, 1905-ben hivatalosan is elválasztották egymástól az államot és az egyházat. *2 Alkotmány, 1906. szeptember 25.11-12. p. 43 Alkotmány, 1906. szeptember 25.12-13. P44 Alkotmány, 1906. szeptember 25.13. p.
