Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Klestenitz Tibor: A pártpolitika a dualizmus korának katolikus nagygyűlésein
A pártpolitika a dualizmus korának katolikus nagygyűlésein 51 külföldre az importált kegytárgyak ellenértékeként, noha az igényeket a hazai ipar is ki tudná elégíteni. Ezért hallgatóságát a hazai szentképek előnyben részesítésére, egyfajta „egyházi tulipánmozgalom” létesítésére bíztatta.45 A néppárti térnyerésre válaszként Zichy János a keresztényszocialistákat próbálta erősíteni. Megnyitó beszédében a szociális kérdés megoldását sürgette. Kijelentette: aki „hívő katolikus létére ma nem szocialista a szó legnemesebb értelmében, annak vagy nincs élő, tehát szeretetből fakadó hite, vagy nélkülöz minden modern társadalmi és politikai érzéket”.46 Azt, hogy Zichy ezzel modernebb imázst szeretett volna kialakítani magának, jól mutatják a katolikus sajtó kommentárjai. Beszédét az Alkotmány a „demokratikus irány” sikereként értékelte, hiszen még a konzervatív elnök is a szociális haladást szorgalmazta.4? A Magyar Állam pedig egyenesen a nagygyűlés csúcspontjának tartotta Zichy fellépését, aki bizonyította, hogy nem olyan reménytelenül konzervatív, ahogyan riválisai láttatták, sőt, „annyira modern, hogy még a tömjénezett politikai vezérek, kik élet s halál urai akarnak lenni a katholikus közéletben, sem bírtak annyi modern életet belevinni nagygyűlésünkbe, mint ez a »lejárt« konzervatív”. A lap szerint a gróf megcáfolta, hogy csak egy pártban lehet szolgálni a katolicizmust, és igazolta, hogy a társadalmi egyenlőségre törekvő konzervativizmus jobb, mint „az erősködő demokrácia vagy huszároskodó demagógia”.48 Az 1906-os nagygyűlés másik fontos fejleménye a Népszövetség megalakításának felvetése volt. Ezt a német mintát követő szerveződést elsősorban a Néppárt politikusai kívánták létrehozni, elviekben azért, hogy a támogatásra szoruló katolikus néprétegeket megszervezze, jogi és gazdasági tanácsokkal lássa el.49 A háttérben azonban egyéb megfontolások is meghúzódtak, hiszen a Népszövetséget politikai célokra is megpróbálhatták felhasználni. A szervezés 1906-ban vette kezdetét, a bizalmatlanság miatt azonban a folyamat elhúzódott: az év végéig alig kétezren csatlakoztak,50 1907 végére viszont már tízezer tag volt.51 A hivatalos alakuló ülésre 1908. január 26-án került sor, ahol elnökké Rakovszky Istvánt, alelnökké pedig Zboray Miklóst és Prohászka Ottokárt választották, tehát vezetésében a néppártiak domináltak.52 53 Ők kezdetben még a Zichy Jánossal való együttműködést hangsúlyozták, a prímásnak írva például kiemelték, hogy továbbra is a KEOSZ védőszárnyai alatt kívánnak működni.55 1907-ben az országos nagygyűlést első alkalommal rendezték meg a fővároson kívül. A pécsi esemény egyik jellegzetessége a néptömegek 45 Alkotmány, 1906. szeptember 26. 8. p. 46 Alkotmány, 1906. szeptember 25. 5. p. 4? Alkotmány, 1906. szeptember 27. 2. p. 48 Juratus: Egy konzervatív főúr. In: Magyar Állam, 1906. október 2. 3. p. 44 Alkotmány, 1906. szeptember 26. 5. p. 5° Szövetségi Értesítő, 1907. 2. sz. 34-35. p. 5' Szövetségi Értesítő, 1908. 3. sz. 185. p. 52 A Katholikus Népszövetség Tíz Éve, 1908-1918. A Katholikus Népszövetség Elnökségének jelentése. Bemutatva 1918. március 10-én Budapesten tartott rendes évi közgyűlésen. Bp., 1918.10. p. 53 Szentiványi Károly és Rakovszky István a prímásnak, 1908. január 11. - EPL. Cat. 46/486-1908.
