Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Klestenitz Tibor: A pártpolitika a dualizmus korának katolikus nagygyűlésein
A pártpolitika a dualizmus korának katolikus nagygyűlésein 49 rendezték meg. Miután az ügyvezető kormány az ellenzékkel szemben a szervezett munkásság támogatását kereste, a szervezők attól tartottak, hogy a gyűlés „védnöki karának és illusztris közönségünknek méltóságait talán a vakmerőségre ingerelt utca tiszteletlenségének is” kitennék.34 A koalíciós kormányzás évei A kibontakozásra csak 1906 tavaszán került sor, miután a koalíció (a Kossuth Ferenc irányította függetlenségiek, a Néppárt és az Andrássy Gyula vezetésével megszerveződő Alkotmánypárt) vállalta, hogy tiszteletben tartja a király kívánságait, így kormányra kerülhetett - de csak a megbízható ’67-es Wekerle Sándor miniszterelnökségével.^ Az események a katolikus politikusok számára is közvetlenül érzékelhetővé tették a tömegek támogatásának fontosságát, és úgy tűnt, hogy ez a jövőben még jelentősebb lesz - hiszen a kormányra kerülés egyik feltétele a választójogi reform elfogadtatása volt. A KEOSZ 1906-os közgyűlését közvetlenül a parlamenti választások után tartotta. A Zichy János vezette szövetség elhatározta, hogy minden egyházmegyében létrehozza szervezetét (Ez korábban csak három püspökségben működött.). A határozat megállapította: „a védelem és tevékenység szüksége nem apadt, hanem fokozódott. Föl kell vennünk a letett fegyvert és a népesebb helyeken, különösen a megyei székhelyeken katolikus gyűléseket kell rendeznünk”^6 A határozat jelzi: Zichy és támogatói felismerték, hogy elérkezett az expanzió, a tömegbázis kiszélesítésének lehetősége. Ez jól megfigyelhető a korszak nagygyűlésein is, a szervezők a vidéki helyszínek kiválasztásával (1907: Pécs, 1909: Szeged), nemzetiségi gyűlések tartásával, a keresztényszocializmus propagálásával és a Katolikus Népszövetség megalakításával próbálták meg elérni a célt. A nagygyűlések állandó szereplői a hatalom sáncai mögé kerültek. Zichy János 1906 májusában az arisztokrata karakterű, ’67-es Alkotmánypárt tagja lett. Ez volt - noha jóval kevesebb mandátumot szerzett a függetlenségieknél - a koalíció valódi vezető ereje, hiszen annak programja tulajdonképpen újfajta ’67-es politikát jelentett.37 A párt ugyanakkor bizonyos liberális minimumot is érvényesített. Ezért lehetett Zichy számára fontos, hogy belépésekor hangsúlyozza: az egyházpolitikai törvények revíziója nem időszerű.38 A Néppárt elnöke, Zichy Aladár a király személye körüli miniszterré avanzsált.39 A Zichy János és a néppártiak közötti ellentétek nem szűntek meg a koalíció létrejöttével, csupán - ideiglenesen - háttérbe szorultak. A konzervatívok, sőt még X. Pius is aggodalommal figyelte a populistának tekintett párt erősödését. A pápa 1906-ban azt mondta, a néppártiak politikája 34 35 36 37 * 39 34 Zichy János a püspöknek 1905. október 6. - SzfvPL. 540 1856-1905. 35 Gratz, 1934.103., 127-130. p. 36 Meghívás a Magyarországi Katholikus Egyesületek Országos Szövetsége közgyűlésére. - Esztergomi Prímási Levéltár (továbbiakban EPL.) Cat. 46/2308-1906. 3., 6. 37 SZALAI MIKLÓS: Ifjabb Andrássy Gyula élete és pályája. Bp., 2003. (továbbiakban: Szalai, 2003.) 3® Sturm-féle országgyűlési almanach, 1910-1915. Rövid életrajzi adatok az országgyűlés tagjairól. Szerk.: Végváry Ferenc - Zimmer Ferenc. Bp., 1910.468. p. 39 Gratz, 1934.125. p.