Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Klestenitz Tibor: A pártpolitika a dualizmus korának katolikus nagygyűlésein
48 Egyháztörténeti Szemle XV/3 (2014) Állam szerzője arra szólította fel az olvasókat, hogy toborozzanak résztvevőket a nagygyűlésre, mivel az „nem pártérdekeket szolgál, hanem a magyar katolicizmus ügyét”.25 A szervezőket erősítette a szeplőtelen fogantatás dogmájának ötvenedik évfordulója is: az ünnepségek miatt egységet kellett felmutatni, ami a néppárti tábort is mozgósította. Az Alkotmány ezért szintén részvételre szólította fel olvasóit, azzal érvelve, hogy a gyűlés „nem lehet kisszerű, mert az a magyar katolicizmus elerőtlenedését jelentené”.26 Az ellentétek mégis világosan megmutatkoztak a nagygyűlésen. Külön figyelmet érdemel Zichy Nándor gróf témaválasztása, aki unokaöccsének korábbi nyilatkozatával szemben azt sürgette, hogy tartsanak ki a revízió követelése mellett, és az állam ismeije el a szentségi házasságot.27 Ugyanakkor Zichy János pozícióit erősíthette, hogy az eseményen részt vett Ferenc Ferdinánd trónörökös húga.28 29 A nagygyűlés után úgy tűnhetett, hogy az ő irányvonala aratott győzelmet. A Magyar Állam szerint például a résztvevők „szinte tüntetőleg ünnepelték Zichy János grófban azt az eszmét, a nagygyűlések hangulatán az egység szelleme vonult végig”.2t) A nagypolitika alakulása azonban nem kedvezett Zichy ambícióinak, aki végül november 18-án ki is lépett a Néppártból.30 1904 őszén Tisza István miniszterelnök a házszabályok szigorításával kívánta megtörni az ellenzék obstrukcióját, a válság megoldására az uralkodó 1905. január 3-án feloszlatta a parlamentet. A választások előtt a közhangulat már inkább az ellenzéket támogatta. A Néppárt csatlakozott ehhez, és a függetlenségiekkel, illetve a szabadelvű pártból kiváló szerveződésekkel összefogott a kormánypárttal szemben.31 A választások az ellenzék nagyarányú győzelmével zárultak. A Néppárt 25 mandátumot kapott, amit a párt vezetői politikájuk igazolásaként értékeltek.32 33 Ferenc József azonban nem engedett a koalíció követeléseinek, ezért testőrségének vezetőjét bízta meg a miniszterelnöki teendőkkel. Miután a hatalom átadásáról szóló tárgyalások megfeneklettek, a szövetkezett ellenzék a kormánnyal szembeni aktív ellenállásra bíztatta híveit. A zűrzavaros helyzetben a KEOSZ először arra törekedett, hogy az 1905-ös katolikus nagygyűlést hatásos tömegdemonstrációként szervezze meg, ezért - elsőként az eseménysorozat történetében - azt tervezte, hogy a nemzetiségek számára német és szlovák nyelvű szaküléseket rendez. A szervezők azt remélték, hogy a hívők végre tömegesen vesznek részt a nagygyűlésen, és „erőteljesen” demonstrálnak a katolikusok „hitben és hazafiságban való egysége mellett. ”33 A nagygyűlést azonban végül nem 25 Bertalan VINCE: A katholikus nagygyűlés és a toborzás. In: Magyar Állam, 1904. október 7.1. p. 26 Alkotmány, 1904. október 9. 4. p. 27 Alkotmány, 1904. október 24. 4. p. 28 Alkotmány, 1904. október 24. 5. p. 29 Magyar Állam, 1904. október 25.1. p. 30 Szabó, 1983. 82. p. 81 Gratz Gusztáv: A dualizmus kora. Magyarország története, 1867-1918. II. köt. Bp., 1934- (továbbiakban: GRATZ, 1934.) 58-63. p. 32 n: A katholicizmus és a szabadelvűpárt veresége. In: Katolikus Szemle, 1905. 19. kötet. 283. p. 33 Alkotmány, 1905. szeptember 21. p.
