Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Klestenitz Tibor: A pártpolitika a dualizmus korának katolikus nagygyűlésein
A pártpolitika a dualizmus korának katolikus nagygyűlésein 47 Erre válaszként az Alkotmány vezető helyen közölte a Prohászka Ottokár nevéhez köthető Esztergom című lap cikkét.19 Eszerint a modern államok nem ismerik el a vallásfelekezeti politika létjogosultságát, „ezért egész Európában a német centrum mintájára szervezkednek a keresztény politikai törekvések, a különleges »katolikus« pártok pedig oszlófélben vannak”.20 Ez az adott helyzetben a magát hivatalosan „kereszténynek”, nem pedig „katolikusnak” tartó Néppárt támogatását jelentette az állítólagosán tervbe vett új katolikus párttal szemben. Zichy János nem adott választ, megtette ezt viszont a Ferenc Ferdi- nándhoz közelálló bécsi Vaterland. Eszerint a következő nagygyűlés „komoly kezdetét fogja képezni a katolikusok újbóli egyesülésének, amelyet politikai kalandok kedvéért nem volna szabad megbontani”. A cikk szerint Zichy nem kívánja a protestánsok kizárását, mert „Magyarország sorsát nem ezek ellenére, hanem ezekkel egyetértve, a közös keresztény alap javára óhajtja” intézni.21 Október 9-én a Vaterland arról írt, hogy Zichy nem párttagként, hanem a KEOSZ elnökeként írta cikkét, a Magyar Államot pedig azért választotta, hogy ezzel is segítse a katolikusok közeledését, írása nem a néppártiaknak szólt, inkább a többi katolikushoz intézett kérést, hogy vegyenek részt a nagygyűlésen, nehogy ártson a katolikus ügynek az az „előítélet”, miszerint itt minden kizárólag a Néppárt érdekében történik.22 Kisvártatva a bécsi Reichspost olvasói levelet közölt „egy magyar poli- tikus”-tól. Eszerint Zichy a kezdetektől arra törekedett, hogy a Néppártot konzervatív erővé alakítsa, de ez nem sikerült, sőt, még az obstrukciós politikát sem tudta megakadályozni. Bár még a párt tagja, de tudja: „ha nem hívnák Zichynek, ha nem volna az országos katolikus szövetségnek s ebből kifolyólag a katolikus nagygyűléseknek elnöke, ha nem volnának meg értékes összeköttetései a trónörökössel, melyeknek esetleg még hasznát lehet venni: a Néppártból már régen »kikomplimentezték« volna”. A cikk éles figyelmeztetéssel - a pártszakadás rémének felidézésével - zárult: a pártban nem találják a helyüket azok a ’67-esek, akik nem akarnak csatlakozni az ellenzéki obstrukcióhoz.23 * Az elhúzódó hírlapi csatározások jól jelzik a katolikus közélet további polarizálódását. Október közepén a liberális sajtó már arra számított, hogy a nagygyűlés „külső képén nagyon ki fognak ütközni a belső ellentétek”. Állítólag előzetesen alig 100-200 fő jelentkezett részvételre, a legnevesebb szónokok: Prohászka Ottokár, Giesswein Sándor, Rakovszky István, Csernoch János pedig sorra lemondták a szereplést.21* Ebben a helyzetben elsősorban a függetlenségi katolikusok siettek Zichy segítségére. A Magyar 19 Budapesti Hírlap, 1904. október 5.4. p. 20 Alkotmány, 1904. október 4.1-2. p. 21 Magyar Állam, 1904. október 6. 2. p. 22 Magyar Állam, 1904. október 11. 2. p. 23 Reichspost, 1904. október 14. 1-2. p. A Magyar Állam ezt a szövegrészt - feltehetően tudatosan félrefordítva — egyenesen úgy közölte, mintha már eldőlt volna: lesz új párt, hiszen Apponyi Alberten és Ugrón Gáboron kívül is vannak olyan katolikus ’67- esek, akik nem lépnek a Néppártba. Magyar Állam, 1904. október 16. 2. p. 29 Budapesti Hírlap, 1904. október 15. 4. p. (A felsorolt személyek közül az első kettő végül mégis vállalt felszólalást.)
