Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Klestenitz Tibor: A pártpolitika a dualizmus korának katolikus nagygyűlésein
46 Egyháztörténeti Szemle XV/3 (2014) Néppárt egyik populista képviselője pedig még tovább ment a nagygyűlés politikai eszközként való felhasználása terén, ugyanis interpellációban vonta felelősségre (a katolikus) Széli Kálmán miniszterelnököt, miért nem jelent meg az eseményen.10 A Néppárt támogatásának kérdése miatti feszültség az 1903-as nagygyűlésen már jól érzékelhető volt. Megnyitójában Zichy János kimondta: „Nem politizálni akarunk a nagygyűléseken, mert az ma talán elválasztana”. A célt inkább a katolikusok közötti szolidaritás felkeltésében és a „modern hitetlen tudomány” elleni küzdelemben jelölte meg.11 Az Alkotmány, a Néppárt hivatalos lapja viszont - a pártelnök álláspontjával ellentétben - hibának nyilvánította, hogy nem tárgyalnak politikai kérdéseket. A cikk sommás végkövetkeztetése szerint az, aki teljesen ki akarja küszöbölni a nagygyűlésről a politikát, az „ellenségeink nyelvén beszél”.12 * * A Magyar Állam viszont egyenesen megdicsérte Zichyt és a szervezőket, mivel a politikát, „nagyon helyesen”, kizárták a gyűlésről.« Zichy János fokozatosan eltávolodott a Néppártól. 1903-ban lemondott az elnökségről, 1904-ben pedig már olyan hírek kezdtek el terjedni, hogy szakít pártjával, és Ferenc Ferdinánd trónörökösre támaszkodva auli- kus konzervatív pártot fog alapítani. Egy beszédében kijelentette, hogy a Néppárt fő célkitűzése, az egyházpolitikai törvények revíziója (a felekezet- nélküliséget lehetővé tévő jogszabály kivételével) lehetetlen. Erre válaszként az új pártelnök a teljes revízió igényének fenntartását deklarálta.^ Ráadásul 1904. október 2-án Zichy publicisztikát közölt a Magyar Államban. „A katolikusokat nálunk úgyszólván minden elválasztja, és alig találunk egy-két momentumot, mely őket egyesíteni képes volna” - írta. A fő válaszfalakat a napi politikában vélte megtalálni, és ezek lerombolására szólított fel.15 A Magyar Állam szerkesztősége támogatásáról biztosította a felhivást, és kifejezte reményét, hogy a „nagygyűlésnek módjában lesz, ha a politikai kérdések elébe nem is tartoznak, a jó lelkek egységének, egyesülésének feltételeit megállapítani”.16 * A cikk nagy feltűnést keltett, nem tartalma, hanem a megjelenés helye miatt. A néppárti sajtó ugyanis rossz viszonyban állt a Magyar Állammal.« Sok néppárti azzal magyarázta a cikket, hogy Zichy a trónörököstől megbízást kapott egy „népszerű katolikus koalíció” megalakítására. Sokan megütköztek azon, hogy Zichy a Magyar Államban publikált, így „mintegy igazolja mindazt a vádat, melyekkel a nevezett lap a néppártot a katolikus egység megbontása miatt illetni szokta”.18 10 Országgyűlési Napló, 1902. október 18. VIII. köt. 100. p. 11 Alkotmány, 1903. október 21. 2. p. 12 Alkotmány, 1903. október 18. 2. p. 15 Magyar Állam, 1903. október 22.1. p. “> Budapesti Hírlap, 1904. október 2. 3-4. p. 15 ZICHY JÁNOS: Egyesülés. In: Magyar Állam, 1904. október 2.1. p. 16 Magyar Állam, 1904. október 4.1. p. v A kortárs megfigyelő szerint „gyakran valóságos háborúság folyt a katolikus lapok között, melyek kölcsönösen megvádolták egymást a katolikus egység megbontásával”. Budapesti Hírlap, 1904. október 2. 3. p. 18 Budapesti Hírlap, 1904. október 2. 4. p.
