Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Klestenitz Tibor: A pártpolitika a dualizmus korának katolikus nagygyűlésein
A pártpolitika a dualizmus korának katolikus nagygyűlésein 45 alábbis a formalitások szintjén - igyekeztek távol tartani a pártpolitikától. Még a politikai katolicizmus nagy öregje, Zichy Nándor (János nagybátyja) is úgy vélte, hogy a nagygyűlésnek „egyházi jelleget kell adnunk, ezen politikai jellegű kérdéseket pedig az egyházi kérdések kapcsán kell és lehet csak felemlítenünk”.2 3 4 5 A szervezők 1901-ben későbbre halasztották az eseményt, mivel október elején képviselőválasztás volt, és nem akarták, hogy erre hivatkozva a nagygyűlést „egyesek talán rosszakaratúlag pártpolitikai mozgalomnak tüntessék föl”.3 Az óvatosság a püspöki kar rokonszenvének megtartása szempontjából is fontos volt: Zichy János nem véletlenül hangsúlyozta Városy Gyula püspöknek írva, hogy az eseménytől távol tartják a politikát.4 Zichy János és a Néppárt 1905 előtt: pártelnökből pártonkívüli Az 1901-es nagygyűlés megnyitó beszédében Zichy összefogásra hívta fel hallgatóságát, amit a külvilág kihívásaival indokolt. Üzenetének hatását azonban nagyban tompította annak hangsúlyozásával, hogy a katolicizmus elválaszthatatlan „a dinasztia iránti hűség érzetétől, mely az állami életben is ragaszkodik a megszentelt hagyományokhoz”. Ezzel jelezte a ’67-es alaphoz való ragaszkodását a katolikus függetlenségiek számára, akiktől azt várta, hogy ennek ellenére támogassák törekvéseit: „aki kivonja magát ezen nagy munkából, az előre kiközösíti önmagát abból a táborból is, melyet magyar katolicizmusnak nevezünk” - mondta.-? Az elnök tehát burkoltan a Néppárt támogatására ösztönzött. A függetlenségiek értették az üzenetet: szócsövük, a Magyar Állam szerint „vannak még mindig, akik általános katolikus gyűlésben nem tudnak hinni, vannak, akik okvetlenül pártközi politikai célzatokat látnak benne”.6 Ám a lap szerzőit összességében az óvatos optimizmus, az építő kritika jellemezte. Elismeréssel rögzítették, hogy a gyűlés nem volt exkluzív jellegű, és esélyt láttak arra, hogy a nagygyűlések idővel elérjék az összes társadalmi réteg bevonását a „katolikus munkásságba”.7 1902-ben viszont Zichy János már a pártpolitikai utalásokat elkerülő, a társadalmi feladatokat részletező beszédet tartott, ami a saját pártjától való távolodását jelzi. Ezt a benyomást erősíti az is, hogy a szervezők komoly gesztust gyakoroltak a függetlenségiek irányába azzal, hogy a Magyar Állam egyik újságíróját is előadónak kérték.8 Zichy Nándor ellenben a Néppárt támogatására szólított fel, mert szerinte a hit védelme elengedhetetlenné teszi a parlamenti erődemonstrációt. „Ha mi nem foglalunk tért a törvényhozásban, úgy a törvényhozás nem ismer minket” - mondta.« A 2 Zichy Steiner Fülöpnek 1895. június 14. - Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár (továbbiakban: SzfvPL.) 5835III. 3 A magyar katholikusok második országos nagygyűlése Budapesten, 1901. november 4-7-én. Sajtó alá rend.: Gyürky Ödön. Bp., é. n. (továbbiakban: GyÜRKY, 1901.) 3. p. 4 Zichy Városynak, 1902. augusztus 25. - SzvfPL. 540. 1399-1902.; Zichy Városynak, 1903. szeptember 17. - SzvfPL 540.1643-1903. 5 Gyürky, 1901.13-15. p. 6 B-R J: A nagygyűlés hézagjai. In: Magyar Állam, 1901. november 14.1. p. 7 Magyar Állam, 1901. november 6.1. p. 8 Magyar Állam, 1902. október 19.1. p. « Alkotmány, 1902. október 17.4. p.
