Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Pályi Zsófia Kata: Látzai Szabó József tudós prédikátor élete és munkássága
Látzai Szabó József tudós prédikátor élete és munkássága 37 hivatalához tartozó összes feladatkörben való helyes viselkedési szabályok megtanulása (vallástanító, tanácsadó, barát, atya, vigasztaló, példaadó, az eklézsia fő gondviselője, az ifjúság nevelője, az iskola igazgatója, az egyházi felsőség rendeléseinek végrehajtója, az egyházi fenyíték végzője). Látzai József megfogalmazásában: ,A’ Papi Gondnak normativum princípiuma v[agy] fö Canonja ez: mihelyt magadat a’ Prédikátori hivatalra elszántad, kiváltképpen p[edi]g m[inek] u[tánna] annak folytatására hittel is leköteleztettél, igyekezz mindennémü foglalatosságaidban magadat úgy viselni, h[ogy] általad az igaz Keresztyén] VJallás] és ezzel a’ fedhetetlen erköltsök mennél több kedvellöket és kővetőket nyerhessenek].(1. p.) Látzai négy olyan szerző munkáját sorolta fel, akik korábban a cura pastoralis tárgykörével foglalkoztak egy-egy könyvükben: Oliveri Bowles (1574. k.-ió44?) angol puritán lelkész-író,«8 Némethi Sámuel (1729—1802) lelkipásztor,« Gombási István tudós erdélyi prédikátor,50 valamint Tóth Ferenc (1768-1844) lelkész-püspök-egyházi író munkáit említette.5’ Az első részben (Készítő Papi Gond) a következő témákkal foglalkozott: a prédikátornak készülő testi és lelki alkalmassága, kedv és hajlandóság, tudományos és erkölcsi felkészültség, a prédikátorságra elkészült ifjú kezdő lépései, a hivatalba állásának módja, a meghívás, a kibocsátás és a felszentelés. (I./1-19. §). A tudományos felkészültségnél fontosnak tartja, hogy a lelkész a deák és görög nyelvet jól értse, és a zsidó nyelvet is legalább annyira ismerje, hogy egy jó lexikon vagy nyelvtan segítségével elboldoguljon. A széleskörű egyháztörténeti és klasszikus műveltséget azért tartotta fontosnak, hogy a lelkipásztor ki tudja választani azokat a tudományos munkákat, amelyek a vallás tiszta igazságait tartalmazzák, és ismerje az idők és népek változó szokásait és emberi vélekedéseit. A lelkipásztornak alapjaiban értenie kell a filozófiát, a logikát, az antropológiát, pszichológiát és a szónoklattant. Az emberi természet ismerete nélkül a lelkipásztor nem foghat a lelkek és szívek vallás szerint való igazgatásához, és a maga és mások cselekedeteinek megítélésében is tetemes hibát ejthet. (I./10. §.) Az antropológiai és pszichológiai ismereteken túlmutatva Látzai felteszi a kérdést, hogy szükséges-e a prédikátornak a doktorságot is tanul'i8 Bowles, Oliveri: De pastore evangelico tractatus: In Quo Universum Munus Pastorale... London, 1655., Genevae, 1667. (A kéziratban Oliveri Boules: Pastor Evangelicus. Geneva, 1664.) «9 Némethi Sámuel: Hív lelki pásztor, avagy annak rövid lerajzolása, miképpen kelljen az egyházi szolgának az istentől reá-bízatott nyájnak juhait... szükséges tanáts- adásokkal, és vigasztalásokkal legeltetni és erősíteni. Német nyelvből fordította és hozzáadásokkal néhol bővítette. Pozsony és Kassa, 1778, (1788?) 5° OSTERWALD, JEAN-FRÉDÉRIC: A papi szent hivatal gyakorlásáról való traktának első darabja. Melly tanít a prédikállásról, és az ifjak tanításokról. A papi szent hivatal gyakorlásáról való traktának második darabja. Melly szóll az ekklésia igazgatásáról. Ford. Gombási István. Kolozsvár, 1784. 81 Tóth Ferenc: Lelki Pásztori gondviselés. A lelki pásztori theologiának II. darabja. Győr, 1806.; Vö: BENEDEK SÁNDOR: Tóth Ferenc gyakorlati theologiája. Debrecen. 1930. (Theologiai Tanulmányok, 30.)
