Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Pályi Zsófia Kata: Látzai Szabó József tudós prédikátor élete és munkássága
28 Egyháztörténeti Szemle XV/3 (2014) által fennmaradt másolatainak száma e korból igen kevés, a pápai és a sárospataki levéltárban megőrződött kéziratok közül a legkorábbiak Látzai Szabó József munkái. A fennmaradt kéziratok anyaga azért értékes, mert olyan adatokat tartalmaznak, amelyek a cenzúrázott, nyomtatott tankönyvekbe már nem kerültek be. A jegyzetekből megállapítható, hogy Látzai történelemszemlélete sokkal haladóbb és bátrabb volt, mint ami a korszak történelemkönyveiben megfigyelhető. Jegyzeteinek az is jelentőséget ad, hogy ebben a korban az egyetemes történetet még mindenhol kéziratokból tanították. A Helvetia és Nagy-Britannia Históriája című jegyzetben Látzai részletesen foglalkozik az 1381-es Wat Tyler-féle jobbágyfelkeléssel. Ismerteti a nagy angol parasztmozgalom történetét, előzményeit, Magyar- országon első ízben részletesen. Leírásából érződik, hogy rokonszenvezik a parasztokkal, mindvégig a nép szempontjából értékeli az igazságtalannak és egyenlőtlennek minősített adórendszert. Indokoltnak tartja a jobbágyfelkelést és Tylernek a jobbágyfelszabadítással kapcsolatos követeléseit. Hasonló véleménye mutatkozik meg a dán jobbágyfelszabadítási reformok dicséretekor a Lengyelország, Svécia és Dánia históriája című munkában. Feltűnő Látzai rokonszenve a lengyel és a svéd nép függetlenségi harcainak hősei iránt, Lengyelország esetében az állam hanyatlásának legfőbb okát a nemesség önző politikájában állapítja meg. Történelemtanításában a jobbágyfelszabadítás híveként a polgári átalakulás egyik előkészítőjeként tartható számon, aki a korabeli hivatalos történetfelfogástól erősen eltérő módon szemlélte a történelem eseményeit, és burkolt formában a bécsi kormány és a magyarországi hatóságok politikáját, valamint a magyar társadalmi viszonyokat is bírálta.1« Látzai igen jelentős munkája a Magyar Ország Históriája című kézirat.15 A jegyzet másolatok formájában iskolán belül és kívül egyaránt terjedt. Antifeudális és függetlenségi szemlélet mutatkozik meg a Dózsa-féle parasztháború, a Bocskai-felkelés, és a Rákóczi-szabadságharc tárgyalásakor, és részletesen foglalkozik a 18. századi protestánsüldözéssel és ellenre- formációs intézkedésekkel is. Számára a század központi kérdése a protestánsok elnyomása volt. Szókimondó stílusa és szemlélete egyedülálló volt a reformkort megelőző évtizedekben. Munkája, például a Rákóczi- szabadságharc leírása mint olvasmány is színes, érdekes, eleven volt.16 A nevelés módját illetően nem volt teljes az összhang az iskola profesz- szorai és tanárai között. 1794-ben az egyházi vezetőség megrótta Látzait és Horváth József praeceptort állítólagos mulasztásaik miatt. Ezek főleg az ifjúság fegyelmezésével voltak kapcsolatosak (pl. a pontos órakezdés, a szági egyházi könyvtárak kézirat-katalógusai, 4.) (továbbiakban: Börzsönyi, 1986.) 61. p. Bíró Sándor: Történelemtanításunk a XIX. század első felében. A korabeli tankönyvirodalom tükrében. Bp., i960, (továbbiakban: BÍRÓ, i960.) 130—137. p. "5 Dunántúli Református Egyházkerület Levéltára, (továbbiakban: DREL.) O 350. Látzay József: „Magyar Ország Históriája...” 1812.; Vö: Szabó György: A Dunántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtárának (Pápa) kéziratkatalógusa. Bp., 1987. (Magyarországi egyházi könyvtárak kéziratkatalógusai, 6.) 65., 144. p.; TiREL. Kt. 244. Láczai Szabó József: Magyar ország históriája. A kezdetektől 1804-ig. 1797- 1804.; Vö: BÖRZSÖNYI, 1986. 61. p. 16 BÍRÓ, i960.137-150. p.; Bodolay, 1981.128-129. p.
