Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)

2014 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Oláh Róbert: Bibliák a kora újkori református lelkészi könyvtárakban

18

Egyháztörténeti Szemle XV/3 (2014)

Tofeus Mihály (1624-1684) erdélyi püspök, Apafi Mihály udvari papja könyveinek jegyzékét a halála után Németalföldre küldték, ahol 1697-ben másolat készült róla.* 62 A 351 tételből álló listán 13 Biblia azonosítható. A latin verziók közül a Junius-Tremellius-, a Castellio- és a Pagninus- Vatablus-féle szövegekkel találkozunk. Összesen 5 különböző héber Bibliája is volt. Két példány a Buxtorf-, egy Bomberg-féle Bibliából, és feltehetően két görög-héber bilingvis kiadás. Tofeus vonzódását a prófétai szerephez, valamint jártasságát a rabbinikus szerzők terén korábban már Kathona Géza kimutatta. Ehhez, valamint a puritanizmus és a coccejanizmus korában felértékelődő Ószövetség-tanulmányozáshoz kapcsolódhatott a héber Bibliák iránti érdeklődése.63 * * A görög Újszövetsége mellett egy francia és egy angol nyelvű Szentírást is forgathatott. Egy párizsi kiadású, kommentárokkal készült Bibliája (a Párizsi Poliglott Biblia?) mellett Melius „Job könyvének régi Magyar fordítása” (Várad, 1565) is gazdagította a gyűjteményét.

Hasonlóan impozáns, 307 tételes jegyzék maradt ránk

(Nagy)Borosnyai János (1665-1715) vízaknai lelkész könyveiről az 1698 és 1704 közötti időszakból. A fiatal Borosnyai 1683-tól Bethlen Miklós fiának, Mihálynak volt a nevelője, őt kisérte Oderafrankfurtba (1691) és Franekerbe (1692) peregrinálni.6-» A fiatal főnemes mellett nevelősködő Borosnyainak nemigen voltak anyagi gondjai, így megengedhette magának, hogy kedvére válogasson a nyugat-európai könyvpiacon. Külföldön juthatott hozzá az Antwerpeni Poliglott Bibliához, valamint a Josephus Athias- féle héber fordítás két különböző verziójához.63 További három latin Bibliája mellé egy görög Újszövetséget (Beza), angol, valamint francia nyelvű fordítást is beszerzett. Itthon vásárolhatta két magyar nyelvű Szentírását, az egyiket „Pergamenben”, a másikat „aranyoson” kötve.

Détsei János (?—1742 k.) fogarasi prédikátor, majd hunyadi lelkészesperes könyveiről négy különböző jegyzék maradt ránk, feltehetően mindegyik élete első, peregrinációja idejére eső feléből.66 A források összefésülép. Szatmári és debreceni tanulmányai után 1680 és 1681 között Franekerben és Lei- denben peregrinált. Hazatérése után tarcali, szepsi, hejcei, báji rektor, majd tiszaladányi lelkész volt. Ld.: Bozzay Réka - Ladányi Sándor: Magyarországi diákok holland egyetemeken, 1595-1918. Hongaarse Studenten aan Nederlandse Universiteiten, 1595-1918. Bp., 2007. (Magyarországi diákok egyetemjárása az újkorban, 15) (továbbiakban: Bozzay-Ladányi, 2007.) 453., 2880. p.

62 Adattár, 16/3. 89-97. P- Tofeus 1646-tól Franekerben, 1647-től Harderwijkben, majd Leidenben tanult. Hazatérve előbb Váradon, majd 1652-től Patakon tanár. 1653-tól Bodrogkeresztúron, 1656-tól Bihardiószegen, 1658-tól Szatmáron lelkészkedett. 1665-tól Apafi udvari papja, 1679-től erdélyi püspök volt. Ld.: Zoványi, 1977. 643- 644- P63 Ld.: Kathona Géza: Tofeus Mihály kora szellemi áramlataiban. In: Irodalom és ideológia a 16-18. században. Szerk.: Varjas Béla. Bp., 1987.401-426. p.

6* Adattár, 16/3. 272-280. p. Borosnyai Enyeden subscribált 1683. márc. 13-án. Bethlen Mihály nevelőjeként 1691 szeptemberében Oderafrankfurtban, 1692 novemberében Franekerben iratkozott be. Vízaknán lelkészkedett.

63 „Cum Graec(is)”, illetve „sine Graec(is)”.

66 Adattár, 16/3. 281-287. P- Détsei 1698 decemberében Oderafrankfurtban, 1700 januárjában Franekerben subscribált. 1731 és 1738 között Hunyadon lelkészkedett,