Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)

2014 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Oláh Róbert: Bibliák a kora újkori református lelkészi könyvtárakban

Bibliák a kora újkori református lelkészi könyvtárakban

17

kában fennmaradt 30 tételből egyetlen „deák” Bibliát írtak össze 3 forint 37 dénár értékben.

Csulai György (?-i66o) erdélyi szuperintendens 1650 és 1653 között több alkalommal adományozott könyveket a Marosvásárhelyi Kollégiumnak, az ekkor készült jegyzékeken összesen 51 tételt találunk.?6 Feljegyeztek egy negyedrét alakú Pagninus-féle Bibliát és egy magyar nyelvű Újszövetséget is (Heltai, Sylvester, Melius vagy Szenei fordításában).

Demétei András (7-1657 k.) eperjesi lelkész hagyatéki leltárban fennmaradt könyvjegyzéke 1657. február 22-én keletkezett.56 57 A 74 tétel között a 67. helyen találjuk görög nyelvű Újtestamentumát.

Tarczali Bogdány Péter (7-1674) szatmári esperes 256 művet hagyott a szatmári Kollégiumra, de ennél akár nagyobb is lehetett a könyvtára.?8 Hét Bibliájából egy a Junius-Tremellius-féle latin, két latin-görög bilingvis (az egyik zürichi) kiadás. Két héber Ó- és egy görög Újszövetségből álló kötete, egy német nyelvű és egy Váradi Bibliája is volt.

Barcsai Ákos udvari papja, idősebb Csengery István (1628-1671) árvái a kolozsvári Kollégiumban kapták kézhez apjuk 14 kötetét.59 Az ifjabb István és Efraim a tankönyvek mellett egy „Görögh Testamentum”-ot is használhattak 1674 után.

Szepesi György (?-?) kutyfalvi lelkész 1680 és 1690 körül 43 könyvet adományozott a marosvásárhelyi Kollégiumnak,60 köztük egy Amsterdamban nyomtatott magyar Bibliát. Ez vagy a Jansson-féle (1645), sok hibával megjelent, vagy az újonnan kiadott, Tótfalusi-féle (1685) korrigált kiadás lehetett.

Tunyogi Miklós (1655 k-1714 után) tiszaladányi lelkész németalföldi peregrinációját dokumentáló albumában fennmaradt jegyzékén található mindkét Bibliáját Amsterdamban vásárolta.61

ahol a következő évben bihari esperessé választották. 1605-től Nagykerekiben, 1606- tól Kassán szolgált. Zoványi, 1977.23. p.

56 Erdélyi könyvesházak II. Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyenyed, Szászváros, Székelyudvarhely. Jakó Zsigmond anyaggyűjtésének felhasználásával sajtó alá rend.: Monok István - Németh Noémi - Tónk Sándor. Szeged, 1991. (Adattár a kora újkori szellemi mozgalmaink történetéhez, 16/2.) (továbbiakban: Adattár, 16/2.) 91-92. p. Csulai Debrecenben, majd 1619-ben Heidelbergben tanult. Gyulafehérváron tanított, majd Székelyudvarhelyre ment lelkésznek, ahol esperesnek is megválasztották. 1627- től Enyeden volt lelkész, ahol szintén esperessé választották. 1635-ben gyulafehérvári lelkésznek és a fejedelem udvari papjává huták el. 1650-ben püspökké választották. Zoványi, 1977.130. p.

57 Adattár, 13.180-182. p.

5® Adattár, 14. 356-363. p. Tarczali Szatmáron és Csengeren lelkészkedett, 1660-ban megválasztották a szatmári egyházmegye esperesének. 1661-ben tért vissza Szatmár- ra, ahol a vár lelkészeként is szolgált. Könyveire ld.: Bura LÁSZLÓ: Könyvek és könyvtárak Szatmáron és Németiben. A XVII. századtól a XIX. század közepéig. Csíkszereda, 2004. 23-26. p.

59 Adattár, 16/3.124-125. p. Csengeiy Nagyenyeden is tanított.

60 Adattár, 16/2. 98-99. p.

61 Magyarországi magánkönyvtárak II. (1580-1721). Szerk.: Monok István. Sajtó alá rend.: Farkas Gábor et al. Szeged, 1992. (Adattár a kora újkori szellemi mozgalmaink történetéhez, 13/2.) (továbbiakban: Adattár, 13/2.) 109. p.; Adattár, 13/4. 248-252.