Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tóth Tamás Zoltán: Lehettek-e a therapeuták a keresztények?
Közlemények Lehettek-e a therapeuták keresztények? Tóth Tamás Zoltán A jelenleg általánosan elfogadott, paradigma értékű álláspont szerint a therapeuták nem keresztények, hanem az alexandriai hellenisztikus zsidóság egy sajátos színfoltja, vagy esetleg a palesztinai esszénizmus egy hellenizált, egyiptomi ága voltak. Valójában nagyon keveset tudunk a therapeutákról, az egyetlen korabeli kútfő az első századi Alexandriai Philón De vita contlemplativája', melyben a szerző az esszénizmustól különálló közösségként ír róluk. Életformájukat és szokásaikat az allegorikus törvénymagyarázat alapján (vélhetően) átértelmezi. ír annak az alexandriai városrésznek az elhelyezkedéséről1 2 3, ahol cölibátusban élő közösségeik laktak, önként vállalt szegénységükről, férfi és női „szerzetességükről”,4 5 magányosan, a közösségtől elvonultan töltött életükről, és főként a pünkösdkor tartott közösségi ünnepségükről6. Az ókori keresztény egyházi történetírás - szinte egyöntetűen - olyan régi keresztény közösségként emlékezik meg a therapeutákról, amely még a mózesi Törvény betartását is célul tűzte ki. A modern történetírás - csaknem egységesen - nem-keresztény zsidóknak tekinti a therapeutákat, mivel Alexandriai Philón leírásában nem található semmi jellegzetes keresztény tanítás nyoma. Meg kell jegyezni azonban, hogy az alexandriai zsidó filozófus a Pentateukhosz exegézisét folytatta szinte teljes fennmaradt munkássága során, egyéb ószövetségi iratokat, vagy a - jórészt későbbről ismert - zsidó vallásjogi hagyományokat nem említett meg, és a törvénytisztelő zsidóságon belüli eltérő értelmezésekkel, iskolákkal: a Josephus Flavius révén ismert nagy irányzatokkal sem foglalkozott7. Ebben a korszakban egy zsidókeresztény8 csoport vallásossága még olyan mértékben közel állhatott a többségi zsidóság életmódjához és tanításához, hogy Alexandriai Philón, aki amúgy sem tett említést egyetlen művében sem a messiási eszméről, lényegtelennek tarthatta (a therapeuták keresztény volta esetén) Jézus említését. 1 A szöveget ld.: Philonis Alexandrini opera qvae svpersvnt. VI. Ed.: Cohn, L. - Wendland, P. Berolini, 1915. 46-71. p. Magyar fordításban: Alexandriai Philón: De vita contemplativa. Ford.: Adoijáni Zoltán. Pápa-Bp., 2008. (továbbiakban: De vita contemplativa.) 2 De vita contemplativa. 22,3. 3 De vita contemplativa. 18,1. 4 De vita contemplativa. 68,1. 5 De vita contemplativa. 18,3.; 20,1. 6 De vita contemplativa. 65-89. fej. 7 Az esszénus közösség az egyetlen kivétel. Ld. Quod omnis probus liber sit c. művét: Philonis Alexandrini opera qvae svpersvnt. VI. Ed.: Cohn, Leopold. - Wendland, Paul. Berolini, 1915.1-45. p. 8 Jelen tanulmányban a „zsidókeresztény” a zsidó származású, a mózesi Törvényt követő, de már Jézus krisztusi mivoltában és tanításában hívő, orientális keresztényeket jelent, a „zsidó-keresztény” kifejezés pedig az egész kultúrkört (teljesebb formában: „szamaritánus-zsidó-keresztény”, később ,,-muszlim” is.)
