Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nemes István: Az 1841. évi vármegyei vegyes házassági tiltakozási mozgalom erdélyi dokumentumai
32 Egyháztörténeti Szemle XV/1 (2014) alapján. 3. A megyei tiszteknek kötelességévé tették, hogy jelentsék az előforduló eseteket. 4. Ugyanúgy értesítő körlevél kiküldéséről döntöttek, mint Küküllő, amelyben fel kell szólítani a megyéket, hogy tegyenek hathatós lépéseket a vegyes házassági egyházi intézkedések megakadályozására. Az alsó-zalatnai járás szolgabíráját pedig felszólították, vizsgálja ki az abrudbányai esetet.39 A vármegyei gyűlésről van egy beszédünk is, amelynek másolatára nyilvánvalóan Gyulafehéváron a püspökségen írták rá a következőt: „F. S. alacson gunyjai és hazug rágalmai.” A monogramból arra következtethetünk, hogy a beszéd Gyulafehérvári Farkas Sándortól származhat, aki közismert liberális és Széchenyi István közeli ismerőse volt. A beszéd szerzője párhuzamot vont a pogány Róma és a keresztény Róma között: az előbbi a légiók, a második a kiközösítő bullák küldözgetésével hódított. Noha a pogány Róma pusztulása irtóztató volt, a keresztény Róma képviselői, a hierarchia mégsem tanult ebből, és ezt számtalan példa bizonyítja - mondotta a szónok. Az inkvizíció, a lelki javaknak népek vagyonára való cserélése, a lelkiismeret és gondolkodásmód alakítása mind ezt bizonyítja. Az ember az anyaméhtől a halálig az egyház kezében volt, egész egzisztenciája gyámság alá került, s mivel senki sem volt úr saját ítélőképessége és lelkiismerete fölött, az üdvözölni vágyó emberek a klérust hatalmassá és gazdaggá tették. Az ugyan elismerésre méltó, hogy az egyház hasznára volt valaha a kultúrának, tudománynak, sőt a gazdaságnak is, ám - és itt furcsa fordulatot vett az érvelés — az egész középkor mégis azt bizonyítja, mennyire ellenfele volt a felvilágosodásnak és a kultúrának, és ezért a beszélő a pápaságot tette felelőssé, amely „a szent jegyek bűbájos hatalmának hirdetésével” és mindenféle más praktikákkal eltaposta a felvilágosodás minden magvát. F. S. ezután Jézus fenséges vallását és a római katolicizmust állította szembe egymással, Jézus vallásának vonásai közé tipikusan liberális értékeket csempészve be: az egyformaság és szabadság az igaz hit, szelídség és szeretet mellett jelentek meg retorikájában. Ám Róma zsarnokságának ideje letűnt: most nem „az Alpeseken tuli Meridianus, hanem az ész és szabadság vallása határozza el, mi legyen az igazság.” Többé nem lesz vallásüldözés, mert a szabadság magvait szórják szét. A jezsuitizmus végnapjait éli. A tudományok a régi babonákat eloszlatták már. Ám mégis úgy tűnik, folytatta, mintha a pápa, aki jól érti mindezeket, mégis az invesztitúra-harc idejét szeretné feltámasztani, amikor a vegyes házassági áldás megtagadást bevezeti. A szónok egyenesen addig az állításig merészkedett, hogy csak azért nem lett mindebből vallásháború, mert a király bölcs kormánya, a nemzet „világosodása” s „jelesen a törvény hatóságok azon energiájának lehet köszönni, mi szerént ezeket a világosodás, és humanitas ellenségeit korlátok közt tartani képesek.” Miután Erdély törvényei világosak a vegyes házasságok tekintetében s placetum nélkül nem lehet egyetlen pápai rendelkezést sem elfogadni és kihirdetni, a szónok csodálkozott azon, hogy hogyan tudott Kovács Miklós püspök olyan körlevelet kiadni, amely a botrányos magyarországi intézkedések szellemében fogant, s hogyan tehette ezt „Ő Excellenciája még a Cath. Consistoriumnak is éppen oly eszes, mint szives protestatioja ellenére.” Hogyan teheti ezt a püspök, amikor a 39 39 Nemes Also Fejérvármegye Rengyeinek Nagy Enyeden Junius 24én l84lbe tartatott Köz Gyűlések Jegyző Könyvének Kivonattya. - GYFL. Pl. 999/1841.1.i/a. 357. dob.
