Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 2. szám - RECENZIÓK - Fazekas Júlia: A. Molnár Ferenc - Oszlánszki Éva: Szenci Molnár Albert zsoltárainak szöveghagyományozódásáról
130 Egyháztörténet! Szemle XV/2 (2014) alít ’vél, gondol’ jelentésében nem azonos az állít-tál, amire több helyen cserélték. A könyv szerzői (és más szakirodalom is) jegyzeteket, magyarázatokat ajánl, ezek eddigi elmaradását pedig hiányolja. Más a helyzet a nagyobb változtatásokkal (pl.: „Ki [az Isten] az szép fölhőkön megyen ” -* „Ki puszta földeken megyen”; 78. zsoltár). A kötet ilyen ügyekben is tesz javaslatokat: jó, elfogadható vagy inkább mellőzendő az énekeskönyvben lévő (Csomasz Tóth Kálmán-féle) módosítás, vagy mások is ajánlhatók (itt: „Ki a felhők szárnyán megyen”; vö. Biblia). Ugyanakkor, mint a szerzők írják is, ajánlásaik javallatok, általában nyilván többféle, más megoldás is lehetséges. A Bevezetés ezeket a problémákat mutatja be több irányból, több énekeskönyv nézőpontjából is. Kiemelendő, hogy mennyire korszerűen közelít a problémához (egy több mint hatvan évvel korábban megfogalmazott véleményt nem feltétlenül tekintene ma már relevánsnak, de a Google-t is segítségül hívja), és a célközönséget is bevonja a kérdések körüljárásába (felmérések a hívők körében, egyes gyülekezeti gyakorlatok vizsgálata). A szerzők saját véleményét röviden foglalja össze,3 a munka célja nem elsősorban ez, itt pusztán a kérdés kontextusának felvázolására szolgál, bemutatásra, hogy az olvasó hogyan közelítsen a zsoltár szövegek felé, hogy miért volt fontos az Adattár elkészítése. (Mindemellett a Bevezetés önmagában is értékes összefoglalója a zsoltárszövegekkel kapcsolatos kérdéseknek, szakirodalomnak, nemcsak az Adattár bevezetőjeként, hanem a Szenei Molnár Albert zsoltárfordításokkal való munka bemutatásaként is jelentős.) A Bevezetés röviden más, korábbi énekeskönyveknek is kitér a Szenei Molnár-zsoltárokhoz való viszonyára. Részletesebben az 1921/2001-es magyarországi és partiumi, valamint az 1923-as erdélyi énekeskönyveket veti össze. Bemutatja a hibás(nak értékelhető) változtatásokat, hiányolja a már említett szómagyarázó láb- vagy végjegyzeteket. Mindkét énekeskönyv szintén törekszik a konkrét ószövetségi kötődések csökkentésére (ezzel a gyakorlattal több énekeskönyv él, említhető itt a különböző zsidósághoz köthető ókori fogalmak - pl. bizonyos hangszerek — átnevezése is). Az 1923-as énekeskönyv például szolgál annak a bemutatására is, hogy az a szándék, mely közelebb kívánja hozni a szöveget a mai éneklőhöz, túlzásba vihető, és ott, ahol már eltér a zsoltárok szövegvilágától, kifogásolható. Az Adattár - amely a könyv nagy részét teszi ki - Szenei Molnár eredeti szövegét és az 1948-as keletű, mai magyarországi énekeskönyvben (Énekeskönyv magyar reformátusok használatára) lévő zsoltárszövegeket hasonlítja össze, táblázatos formában egymás mellé helyezve őket. Egyik oldalon az eredeti, Szenei Molnár Albert fordította zsoltár, a másikon az 1948-as énekeskönyv szövege. A kisebb változtatásokat dőlt, a nagyobbakat 3 Annak megfogalmazására részletesebben ld.: A. Molnár Ferenc: Szenei Molnár Albert zsoltárainak nyelvi problémái a református énekeskönyvben. In: Egyháztörténeti Szemle, 2009. 3. sz. 56-69. p. (korábbi cikkeit is felhasználva); Oszlánszki Éva: Változtatások Szenei Molnár Albert zsoltárszövegein a mai magyar református énekeskönyvben. Debrecen, 2007. (Kézirat, egyetemi szakdolgozat; témavezető: A. Molnár Ferenc. Online: Debreceni Egyetem BTK Magvar Nyelvtudományi Tanszék: mnytud.arts. unideb.hu/szakdolgozatok.php - 2014. február.)
