Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 2. szám - DOKUMENTUMOK - Kovács-Veres Tamás Gergely: A sajóvárkonyi plébánia anyakönyvi forrásai (1695. augusztus 18.-1937. május 4.)
82 Egyháztörténeti Szemle XV/2 (2014) most Ózdon szolgálnak: a jelenlévők és az őket megnevező bizonyságlevél, Wurmb Christian káplár Hauffstetter Ferenc századából, a méltóságos Venceslai Brainer megyei kapitány úr és mások.” A Collonia kifejezés ebben a formában hibásnak tekinthető. Colonia (teljes nevén: Colonia Claudia Ara Agrippinensium) a németországi Köln városának régi megnevezése. A beírások között egyetlen olyan esettel találkozunk, amely magában foglalja valamelyik házasulandó életkorát: „1729. február 13. A[dmodum] r[everendus] d[omi]nus Joannes Kedves paroch[us] Harskutiensis conjunxit in matri[moni]um Georgium Zarnocsai juvene[m] Kraszno Varallyien[sis] cum Sophia Petrasko virgine i5,um annum agento p[rae]sentib[us] perill[ustr]i ac g[enerosi] d[omi]no Paulo Bollyki, Joanne Molnár, Gregorio Boda et reliquis fidedignis.” (239. p.) - „[Én,] az igen tisztelendő Kedves János hárskúti plébános úr a házasságban összekötöttem Zarnócsai György krasznóváraljai ifjút Petrásko Zsófia 15 éves hajadonnal. A jelenlévő [tanúk] nagyméltóságú és nemzetes Bollyki Pál úr, Molnár János, Boda Gergely és más közhitelű személyek.” 1731. január 28-tól 1734. február 7-ig nincsenek házasságra vonatkozó bejegyzések. Általánosságban elmondható, hogy ezek a matriculában évek, hónapok és napok szerint vannak sorba rendezve, annak megfelelően, hogy a pap mikor végezte az adott tevékenységet. Tehát figyelemmel kell lennünk arra, hogy a születések és halálozások pontos dátuma az anyakönyvtől eltérhet, hiszen az egyház számára az volt fontos, hogy az adott ügyben mikor járultak elé a gyülekezet tagjai, és ez is került feljegyzésre. A 17. század végéről és a 18. század elejéről származó bejegyzésekből kiviláglik, hogy nemcsak a kiinduláskor említett három település (Bolyok, Ózd, Várkony) lakosságára vonatkoznak. A környező és távolabbi községek, városok lakossága is fel-feltűnik bennük. Ezzel visszautalok arra a korábbi gondolatomra, miszerint Várkony a korszakban a katolicizmus központja volt. A visszaszorulóban lévő római katolikus vallás, - és ezzel párhuzamosan a plébániák - kényszerűségből is idevonzották az e valláson maradt híveket, hogy számukra kiszolgáltassák a különféle szentségeket (elsősorban a keresztelését, házasságét). A vegyes tartalmú anyakönyvi bejegyzések a 243. oldalon érnek véget. Ezek után egyéb, ugyancsak lényeges források következnek. A 244. oldalon egy oklevél szövege olvasható: Paria lit[t]erar[um] sub authentico v[enera]bilis capituli Agriens[i] extradatarum: Nos capitulum Agriensis eccle[si]ae, recognoscimus tenore p[re]sentium significantes quib[us] expedit universis quod r[evere]ndus d[omi]nus Emericus Csomortányi modernus pleban[us] Várkonyien[sis] requisivent nos debita cum instantia, quatenus eidem dare vellemus testimoniales A tiszteletreméltó egri káptalan által kiadott oklevél hiteles átirata: „Mi, az egri egyház káptalanja megvizsgáltuk jelen oklevelünk erejével, tudatván mindazokkal, akiket illet, hogy Csomortányi Imre tisztelendő úr, a jelenlegi várkonyi plébános köteles alázattal kérte tőlünk, adjunk neki igazolást arról, hogy a várkonyi plébánosoknak jog szerint és régtől fogva a tizedekből
