Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 2. szám - DOKUMENTUMOK - Kovács-Veres Tamás Gergely: A sajóvárkonyi plébánia anyakönyvi forrásai (1695. augusztus 18.-1937. május 4.)
A sajóvárkonvi plébánia anyakönyvi forrásai 75 megnevezése következik. Van azonban kivétel ez alól: „1696. november 20. Baptizavi i[n]f[an]tem n[omi]ne Andrea[m] ex parentibus Michaele Nagy et Margarita[m] (sic!) Christon, matrina ejus Elizatbetha Ipacs.” (4. p.) - „Megkereszteltem az András nevű csecsemőt, szülei: Nagy Mihály és Kriston Margit, keresztanyja Ipacs Erzsébet.” A „nomine” kifejezés helyett időnként a „cui impositum nomen” - „akinek neve” formulát is alkalmazták. A feljegyzések döntő hányadában csupán a keresztelés napját tüntették fel, a tényleges születési dátumot nem. Néhány kivételt ez alól is találunk: „1703. március 18. Baptizavi infantem n[omi]ne Josephu[m] natu[m] 16 ex parentibus Michaele Antal et Anna Nemet de Varkony. Patrini fuerunt Gasparus Csizmadia et Anna Bencs de eodem loco.” (19. p.) - „Megkereszteltem a József nevű 16-án született csecsemőt, szülei: Antal Mihály és Német Anna Várkonyról. Keresztszülők voltak: Csizmadia Gáspár és Bencs Anna ugyanarról a helyről.” 1703. március 16-a pénteki napra esett, 18-a pedig vasárnapra. A korszak jellegzetessége, hogy a lelkipásztor a kereszteléseket általában a vasárnapi istentisztelet után végezte el. Az eseményeket mindig utólag, akár néhány nappal később, emlékezetből vagy előzetes feljegyzések alapján vezette be az anyakönyvbe, ami pontatlanságokhoz vezethetett.35 Ez azt is jelenti, hogy a születés és a keresztség időpontja nem esik egybe, a köztük eltelt idő néhány nap esetleg egy-két hét is lehetett. A bejegyzésekben a születés és a keresztelés napjához viszonyított eltérésekre használták a „pridie” (előző nap) az „eadem die” (aznap) és a „postridie” (másnap) kifejezéseket. A helyi települések magyar népessége mellett néhány helyen az itt élő, kisszámú cigányságra is találunk utalást: „1704. június 30. Baptizavi i[nfante]m ex natione zingarica Georgyu[m] parentes ejus Casparus Csuha et N. N. patrini Mathaeus Hagyó et Catharina Nemet” (22. p.) - „Megkereszteltem a cigány etnikumú György [nevű] csecsemőt, szülei: Csuha Gáspár és N. N., keresztszülők: Hagyó Mátyás és Német Katalin.” Maga a lelkipásztor is vállalhatott keresztszülőséget: „1710. június 8. Baptizavi infantem n[omi]ne Stephanu[m] ex parentibus catholicis Stephan[us] Csák et Anna Havas, patrini ego pleban[us] Steph[anus] Páldy Varkon[iensis] et Dorothea Kutacs. Uraiensis.” (43. p.) „Megkereszteltem az István nevű csecsemőt, szülei: Csák István és Havas Anna katolikusok, keresztszülők: én, Páldy István várkonyi plébános és Kutacs Dorottya. Urajiak.” Mellette lapszélen a következő megjegyzés olvasható: „Iste Stephanus fuit canonicus, cantor agr[iensis] et abbas.” - „Ez az István volt a kanonok, az egri éneklőkanonok és az apát.” A kommentárt egy későbbi plébános írta oda, kézírása alapján valószínűleg Petrásko József. A reformáció hatására több katolikus felekezet is létrejött, melyek az anyaszentegyház értékrendje szerint eretneknek minősültek, és sokat kellett még várniuk egyenjogúsításukra. Több helyütt a plébános utalt is a szülők vallási hovatartozására: „1711. február 21. Baptizavi infantem n[omi]ne Petru[m] natu[m] ex parentibus hereticis Petro Kovács et Juditha Hromecz Bolykiensib[us], Patrini fuer[unt] Stephan[us] Sárközy et * 17 35 SÍPOS Sándor: Debreceni anyakönyvek. In: Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve, 17. Szerk.: Gazdag István. Debrecen, 1965.145. p.
