Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 2. szám - DOKUMENTUMOK - Kovács-Veres Tamás Gergely: A sajóvárkonyi plébánia anyakönyvi forrásai (1695. augusztus 18.-1937. május 4.)
A sajóvárkonyi plébánia anyakönyvi forrásai 73 adatbázisukból is kitűnik. Más források azonban említést tesznek róla.1'4 Az egyházi anyakönyvek megjelenése a 15. századra nyúlik vissza, de vezetésüket kötelező jelleggel csak a tridenti zsinat (1545-1563) rendelte el.24 25 Azonban Európában és Magyarországon már ezt megelőzően is (a 14. századból illetve a 15. század elejéről) vannak adatok, amelyek az egyházi anyakönyvezés nyomaira utalnak.26 Hazánkban az 1515-ös veszprémi zsinat újítása volt a keresztelési anyakönyvek vezetésének elrendelése a lelki rokonság ellenőrzése és az életkor könnyebb megállapítása céljából. Magyarország területén 1895-tel bezárólag egyházi, felekezeti anyakönyvezés történt. Az állami anyakönyvezést az 1894. évi XXXIII. törvénycikk vezette be, amely 1895. október í-jén lépett hatályba. A várkonyi plébánián lévő egyéb iratok - mint a Historia Domus - mellett egy kis alakú könyvecske került elő, a borító belsejére felírták az 1695-től Várkonyon tevékenykedő plébánosok nevét - igaz, néhány évtizeddel később.27 A borítótöredéken csak évre pontosan jegyezték fel ezek hivatali idejét, az anyakönyvi szövegekben azonban saját maguk pontosabban is szólnak beiktatásukról és annak idejéről. A lista nem említi Party28 Istvánt, aki 1695-ben volt plébános. 1696 tavaszán Csomortányi Imre nevével találkozunk a bejegyzések közé ékelt, töredékes szövegrészben: „Anno 1696 [...] pater Emericus Csomortani actualis plebanus [...] [eccjlesiae Sancti Nicolai in Várkony.” (3- P-) - „Csomortány Imre atya, Szent Miklós egyházának jelenlegi plébánosa Várkonyon.” Érdekessége, hogy feltűnik benne a Szent Miklós tiszteletére szentelt várkonyi templom. 1697. március 26-tól kezdve más vezette a matriculát: „Ego Nicolaus Énekes p[ro] t[unc] licentiatus in Sajó Némethi.” (3. p.) - „Én, Énekes Miklós jelenleg sajónémeti licenciátus.” A könyv 244. oldalán lévő oklevél - melyről a későbbiekben részletesen szólok - 1699-ben Csomortányi Imrét tünteti fel aktuális plébánosként.2« Ezt az információt más forrás is alátámasztja^0 A keresztelések között olvashatjuk: „Anno 1704 die 6 9bris Matthias Varassy pro tunc plebanus Varkoniensis.” (23. p.) - „Az 1704. év szeptember hó 6. napján Varassy Mátyás most várkonyi plébános.” Nem 24 A Magyar Katolikus Lexikon szűkszavúan megemlíti Sajóvárkonyra vonatkozóan: .Anyakönyvei 1695-től.” (Ld. 6. sz. jegyz.) Az Ózdi Kohászati Üzemek Történetében: „1695-ben kezdték el vezetni”. Ld. SÁRKÖZI, 1980. 35. p. Ugyanezzel az évszámmal indít: A magyarországi katolikus egyházi levéltárak anyagának fondjegyzékei. Plébániai levéltárak. Szerk.: Dóka Klára. 2/A. köt. Bp., 1987. 54. p. 2s A Magyar Országos Levéltár Filmtárában mikrofilmen őrzött anyakönyvek katalógusa. Tematikai konspektus. Szerk.: Kálniczky László. Bp., 1998. (továbbiakban: Kálniczky, 1998.) 12. p. 26 Megyeri-Pálffi Zoltán: Név és jog. A névviselés jogi szabályozásának fejlődése Magyarországon. Bp., 2013. 78-80. p. 'J7 A felsorolás utolsó soraiban a „Parochus Varkonyiensis Alex. Sz.” bejegyzés olvasható, Szavas Sándor pedig csak 1759-től volt várkonyi plébános. 28 Soós Imre Pathy Istvánnak írja. Soós, 1985.183. p. 2« „Quod r[evere]ndus d[omi]nus Emericus Csomortányi modernus plebanus Várkonyiensis.” 3° Soós, 1985.183. p.
