Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hantos-Varga Márta: A katolikus politika dilemmái Magyarországon 1945-46-ban
64 Egyháztörténeti Szemle XV/2 (2014) ténykedik, majd két év múlva, annak „sikertelensége” arra készteti, hogy tudassa XII. Piusz pápával a bíborosi címről való lemondási szándékát.« 1945 őszén mindezzel párhuzamosan Lépőid Antal, a néhai Csernoch hercegprímás titkára mondja el meglátásait a katolikus politika esélyeiről. A választási előkészületek hónapjaiban, a kettészakadt Demokrata Néppárt okozta pillanatnyi űr idején, kiegyensúlyozottan jellemzi a nyugat-európai, s a bonyolultabb hazai helyzetet: „Ma nemcsak a liberális és szociáldemokrata pártok szerepelnek, hanem Oroszország győzelme és hatalma miatt erőhöz jutottak a kommunista pártok is. Kívánatosnak látszik, hogy a világnézetileg közömbös vagy mérsékelten ellenséges polgári illetve nem kommunista pártok mellett egy kifejezetten katolikus párt álljon, mert a keresztény elvektől függ Európa civilizációja s a keresztény elveket — sajnos - ma már csak a katolikusok magyarázzák és képviselik ortodoxé. [...] Ha arról kell véleményt mondanom, hogy Magyarországon a mostani körülmények között szervezzünk-e külön katolikus pártot, igen nehéz helyzetben vagyok.”45 46 Előtűnik az a dilemma, mely nem egy reflexió hátterét adja. Egyfelől a katolikus egyház az előző politikai éra alatt egészen kivételes pozíciót foglalt el az állami, társadalmi életben, másfelől 1945 tavaszától az értékközvetítés korábbi felemás módja egy új politikai erőtérben negatívan csengett. A Katolikus Népszövetség Jánosi iratával egyidejű Pro memóriájából4? már kétféle nézőpont világlott ki. Az egyik oldalt Kern Aurél állásfoglalása reprezentálja legplasztikusabban: „a katolicizmus súlyos erkölcsi válságba jutott, még ne pártpolitizáljon”. Eszerint a sejtszerű, egyesületi, hétköznapi közösségszervező jelenlét a megoldás. A másik látószög képviselője, Lutter Alajos viszont keresztény (katolikus) párt szervezésére buzdít. Az utolsóként felszólaló Czettler Jenő miközben a Népszövetség és az Actio Catholica kölcsönös függetlensége (az egyesületi élet felújítása) mellett voksol, zárszóként arra hív, hogy kérjék „a Püspöki Kar aktív támogatását, de ne írásban”.48 * * Imént említett feljegyzésében Lépőid Antal végső soron az átláthatóbb jövőbe44 helyezi egy új világnézeti párt alakítását. Összegzésül szintén hozzáteszi, hogy „kerülni kell a látszatot, mintha a párt a hierarchia exponense, vagyis a katolikus egyház szerve volna”. Az eddigiekből is kitűnik, hogy a katolikus társadalmi-, kulturális-, politikai és közélet reorganizációja, átformálása, a megváltozott miliőhöz 45 Balogh Margit: Lemondási szándék, bevégzett letétel. Mindszenty bíboros „esete” XII. Plusszal és VI. Pállal. In: Magyar Tudomány, 2013. 5. sz. 558-562. p. 46 EPL. Mindszenty periratok, V-700/11. 86. p. 47 EPL. 799/194548 A Pro memoria a felszólalók között említi dr. Baranyay Jusztint, Strecke Ernó't, Lutter Alajost, Sztrisovszky Mihályt, gróf Pálffy Józsefet, Dr. Kern Aurélt, Mihalovics Zsigmondot, Közi-Horváth Józsefet, Borián Ferencet, Czettler Jenőt. 44 EPL. Mindszenty periratok, V-700/11. 87. p. (Felekezeti párt akkor születhet, „ha Magyarország függetlensége helyreáll és a megszálló hatalom beavatkozása megszűnik” - véli Lépőid.)
