Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hantos-Varga Márta: A katolikus politika dilemmái Magyarországon 1945-46-ban
60 Egyháztörténeti Szemle XV/2 (2014) munkásságukkal hazánk életét az említett vonatkozásokban Krisztus törvénye szerint kívánják irányítani.”20 A keresztény államfogalom és az abból fakadó helyes politika ismérveinek ismertetése után a bíboros szóba hozza annak méltó képviseletét. A politikusok „magán- és nyilvános élete” nem térhet el a leírt elvektől, sőt szükséges a (körülírt) karrierpolitizálás felhagyása. A prímás támogatja az erős sajtójelenlét, a K.S.V. tulajdonában lévő Új Lap átadását, feltéve, hogy az előfizetői bázis azokból a társadalmi körökből kerül ki, amelyeknek lapjai a közelmúltban a „bel-és külpolitikai erőviszonyok alakulása miatt népszerűek voltak a tömegek előtt”.21 Serédi a nemzetiszocialista ideológia keresztény szimpatizánsainak visszatérítésére gondolt. Katolikus politikusok „entente-jának” csak ez az útja. Lehetséges, hogy a felelet 1945 áprilisáig fiókban hevert. Mégis értékes dokumentum. Egyházfőként, tekintélyként fordul egy nyilas világi politikushoz. Az érvek kijelentések. A pozitív törvényt megalapozó isteni törvény számos említésével egyszerre veszi célba a vallási meggyőződést, s az azt valló személyt, az ügyvédet. Jóllehet a hercegprímás egyetlen párt mellett sem exponálhatta magát, a katolicizmust védjegyként használó politikai képződmények programja kapcsán nem csupán meglátásokat fogalmazott meg. Fentebbi írása az elővigyázatos szövegezés ellenére is direktíva a szélsőjobboldal katolikus politikusai számára. Mélyebb értelme, a mondanivaló teljes tartalma a közéleti résztvevők előtt a Szent István Társulat közgyűlésein mondott beszédei miatt félremagyarázhatatlan volt.22 * Hatása viszont csekély. Valamivel korábban, 1943 októberében, Apor Vilmos győri püspök a reálpolitikai helyzetből kiindulva vetette fel a papság közéleti orientálásának halaszthatatlanságát. „Fontos volna tudniok, hogy a jobb- és baloldali pártokkal szemben mi a meghúzandó határ, miképp őrizzék meg intézményeink és egyesületeink katolikus jellegét. Esetleges háborús bonyodalmak esetére útmutatások volnának szükségesek.” A püspökkari konferencián ismét a bíboros véleménye győzött. „Őeminenciája veszélyesnek tartja, hogy a püspöki kar a nagy nyilvánosság előtt politikai irányítást adjon. Egyébként részint személyes érintkezésekben, részint egyes felmerült esetekkel kapcsolatban, részint maga, részint a püspöki kar körvonalazta álláspontját.”^ A hatalmi elit meggyőzésének preferálása az állampolgárok világos útbaigazítása helyett nem vezetett eredményre. A katolikus egyház Serédi szándéka24 ellenére a 20 EPL. 245/1945. 2. p. (Eredeti helyesírás. Az aláhúzott szavak a hercegprímás kiemelései.) 21 Uo. 3. p. 22 A havonta megjelenő Katolikus Szemle az előadást követően közreadta a hiánytalan szöveget. A neokatolikus Jelenkor kötetet adott ki: Serédi Jusztinján biboros hercegprímás öt beszéde. Bp., 1943. 23 Beke, 1992. II. köt. 391-392. p. Serédi az esperesek tájékoztatására irányelvek kidolgozásával bízta meg Apor és Svoy püspököket. 24 „Noha Krisztus egyháza mindig kereste és most is keresi a békét más vallásokkal és a különböző emberi közületekkel, nevezetesen az államokkal: az Istentől reábízott hit- és erkölcsi igazságok, valamint Krisztustól rendelt kegyelemközvetítő eszközök