Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)

2014 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hantos-Varga Márta: A katolikus politika dilemmái Magyarországon 1945-46-ban

58

Egyháztörténeti Szemle XV/2 (2014)

Magyarország külpolitikai kényszerpályán mozgott. A konzervatív Egyesült Keresztény Párt ez időre elerőtlenedett, fakóvá vált. A katolikus tábor egy vékony szelete, a „hitlerizáló” irányzat párbeszédet javasolt a nyilasokkal.* 14 * A reformkatolikusok egy kicsiny csoportja ellenben a totális berendezkedések képében ismerte fel a hazára leselkedő igazi veszélyt. Szószólói ragaszkodtak a nemzeti önállósághoz, a parlamentáris képviseleti rendszerhez és az „embereszme” (az emberi méltóság) csorbíthatatlan értékéhez.16 A háború után a kereszténydemokraták ugyanezen értékeket vallották.

1944-ben a hercegprímás a Meizlernek írt fogalmazvány első szakaszában az állam keresztény definícióját adja. Feltűnő, hogy a levél több pontján is kiemeli a politikusok személyes felelősségét. Az egyedül helyes politika kritériumaként már a felütésben az igazságosságot és a felebaráti szeretetet nevezi meg. A nemzet kohéziója érdekében a különféle viszonyrendszerekben, így az állampolgárok egymás közötti kapcsolataiban, de a hatalom és az egyén relációjában is érvényesülnie kell ezeknek az erényeknek. Hogyan? Természetjogi argumentációval vezeti le az állam kötelezettségeit, beleértve az isteni törvények követését, amely hathatósan biztosíthatja a politikai közösség céljának elérését: a polgárok anyagi, testi, szellemi, lelki boldogságát. Állítja, hogy az ezzel való szembehelyezkedés vezetett el a világháborús borzalmakig.16 A nyilaskeresztes reprezentánsnak szóló gondolatok teljesen egybecsengenek Serédinek 1942-ben, a Szent István Társulat 87. közgyűlésén elmondott beszédével. A minden egyes ember és minden egyes nemzet azonos méltóságáról és alapértékéről szóló előadás17 zárógondolata a teoretikus sík után gyakorlatiassá vált:

„A politikában szintén nem azt kifogásolja az egyház, hogy hívei - mint polgárok - a nemzet igazi érdekeit különböző utakon, de megengedett és törvényes eszközökkel kívánják előmozdítani, hanem azt, hogy olyan politikát kövessenek, amelynek célja az Isten törvényeivel vagy a

hívek a pártban, és érvényesítsék ott a katolikus elveket. [...] Nagy baj ütőképes katolikus politikai párt hiánya.” A vita után a végső állásfoglalást a hercegprímás fogalmazta meg. Szerinte az Apostoli Szentszék „már behatóan foglalkozott a kérdéssel, de a fenti mozgalmakkal szemben cenzúrát nem alkalmazott. Ez a sokszor jóhiszemű párthívekkel szemben kevésbé volna alkalmazható a püspöki kar részéről”. Beke Margit: A magyar katolikus püspökkari tanácskozások történetei és jegyzőkönyvei, 1919-1944 között. München-Bp, 1992. (továbbiakban: Beke, 1992.) II. köt. 321. p.

14 Gergely, 1999. 112-113. p. Nyisztor Zoltán pap közíró 1938 márciusában vetette fel a nyilasokkal való együttműködés gondolatát Serédinek. A főpapság elzárkózott ezelől. Beke, 1992.148. p.

>5 Hantos-Varga Márta: Szemben a totális nacionalizmussal - Almásy József politikai publicisztikája, 1939—1943. In: Egyén és politikai gyakorlat. Szerk.: Gőzsy Zoltán - Vitári Zsolt. Pécs, 2013. 75-89. p.; Uő: A katolikus politikai cselekvés megközelítése a két világháború közötti Magyarországon. In: Kutatási Füzetek, 19. Pécsi Tudományegyetem. Pécs, 2013.163-184. p.

16 EPL. 245/1945. 1. p.

17 Serédi Jusztinián: Az emberek és nemzetek helyes értékelése. In: Katolikus Szemle, 1942. 4- sz. 97- P-