Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)

2014 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Rada János: Etatizmus, liberalizmus és egyházkép a dualizmus kori egyházkritikai vitairatokban

Etatizmus, liberalizmus és egyházkép dualizmus kori egyházkritikai vitairatokban 49

katolikusként fogalmazta meg e programot.18 „Az egyház, illetőleg Róma, nyílt hadat üzent magának a modern államnak, elkárhoztatta a türelmességet, a lelkiismereti szabadságot, a modern civilisatiót, sőt magát a modern államot” - fogalmazott Simonyi Iván Állam és egyház című vitairatában, amelyben tulajdonképp a liberális egyházpolitikával polemizált. Szerinte nem kaphat szabadságot egy olyan egyház, amely nem ismeri el más felekezetek hasonló jogait, valamint magát az állam és a törvény fölé helyezi, azok a liberálisok pedig, akik mégis egyházi szabadságról beszélnek, az ultramontanizmus érdekeit szolgálják. Ugyanis, ha az állami kontrolitól megszabadulna, az ultramontanizmus még nagyobb hatalomra tehetne szert. Simonyi szerint egyébként is képtelenség „egy világi és lelki auctoritásnak egymás mellé állítása”. A katolikus egyházat tehát, amellett, hogy meg kell fosztani előjogaitól, még szigorúbb állami gyámság alá kell helyezni. Az államnak a maga hatáskörébe kell vonnia a papság képzését és a stallumok betöltését, meg kell határoznia az egyházvagyon maximumát, el kell törölnie minden szerzetesrendet, zárdát és káptalant, sőt még a cölibátust is, és felül kell vizsgálnia mind a pápai bullákat, mind a kánonjogot, mégpedig az állami törvények alapján. Ahogy Toldy, úgy Simonyi is utalt arra írásában, hogy maga is katolikus volt.19 Később egyébként antiszemita közíróként és politikusként működött.20

A vitairat-irodalom az egyházi-egyházpolitikai kérdéseket egy olyan diskurzusba illesztette, amely rendre az egyházi hatalomról és az állami szuverenitásról szólt. Igaz, különösképp a vallásszabadság és a polgári házasság kérdésében, a liberális elvek és jelszavak is fontosak voltak. „Hogy csak némileg plausibilis jogcímmel bírjon az universalis uralkodásra, Róma feltalálta azon tant, hogy egyháza az egyedül üdvözítő” — fogalmazott Kóródy, majd arról értekezett, hogy a vallásszabadságot elítélő Syllabus-tétel egyik tanulsága épp az, hogy az egyház a 19. században is uralkodni akar. Ugyanis az intolerancia, amely egykor az eretneküldözéseket és az inkvizíciót generálta, amelyekről egyébként igen sokat írt a szerző, mindig is az egyházi hatalom alapja volt. Arról is írt, hogy „a különbség a múlt és jelen közt csak az, hogy ma már nem onthat a papság annyi vért, mint hajdan”.21 Toldy is úgy fogalmazott, hogy „az uralkodó vallás a türelmetlenség, a vallásüldözés elvének megtestesülése”. Az államnak tehát alapvető feladataként fel kell számolnia a katolikus egyház államegyházi privilégiumait, és egyenjogúsítania kell a felekezeteket, a vallásokat. Toldy, ahogy más szerzők is e kérdésben, az állami értéksemlegesség liberális elvére hivatkozott.22

A IX. Pius által elítélt és semmisnek nyilvánított 1868. évi osztrák liberális egyházpolitikai törvények egyike épp arról a polgári házasságról

18 Toldy István: A katholikus egyházi autonómia és veszélyei. Pest, 1870. 92-95., 102107., 116. p.

‘9 Simonyi Iván: Állam és egyház. Bp., 1874. (továbbiakban: Simonyi, 1874.) 10-13., 15-,

19., 24-25., 32-40., 51-52., 144-147- p20 Szinnyei JÓZSEF: Magyar írok élete és munkái. XII. Bp., 1908. (továbbiakban: SZINNYEI.) 1098-99. col.

21 Kóródy, 1870/a. 46., 84-86. p.

22 Toldy, 1868.160-161. p