Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Rada János: Etatizmus, liberalizmus és egyházkép a dualizmus kori egyházkritikai vitairatokban
50 Egj'háztörténeti Szemle XV/2 (2014) szólt,23 amely ekkorra Magyarországon is az elsők között szerepelt a vitairatokban megfogalmazott egyházpolitikai követelések között. „Alkotmányos államban a polgári házasság intézménye által a házasságot megmentik az egyház tyrannismusától” - fogalmazott Kóródy Coelibatus és polgári házasság című vitairatában, amelyben amellett érvelt, hogy a házasságban - mint polgári szerződésben - az alkotmányos állam az illetékes. Bár alapvetően liberális érvekre hivatkozott, így például a jogegyenlőségre és a lelkiismereti szabadságra, a szövegben előtérbe került a kultúrharc gondolatvilága is. Tehát arról írt, hogy a magyar papság, ha a polgári házasság ellen izgat, később pedig nem ismeri el azt, tehát a pápai irányt követi, akkor nem ismeri el az állam főségét és joghatóságát sem, ekképp hazaárulást követ el. „De hiszen a hazaárulás kenyere az ultramontánoknak” - jegyezte meg a szerző.24 Az egyházpolitikában, ekképp az egyházkritikában is igen fontos volt az oktatás kérdése. Amíg Eötvös - bár az 1868. évi népoktatási törvénye teret engedett a nem-felekezeti alsófokú oktatásnak, és erre az egyház oktatásügyi monopóliuma elleni támadásként tekintett2-! _ nem törekedett a felekezeti oktatás felszámolására,* 26 addig az egyházkritikai vitairatok jellemzőképp épp a teljes szekularizációt foglalták programjaikba. „A nyilvános iskoláknak az állam, illetőleg a világi hatalom vezetése alatt kell állmok; és pedig oly módon, hogy semmi más tekintélynek, sem az iskolai fegyelembe, sem a tantárgyakba s tanrendszerbe, sem a tanítók alkalmazásába semmi beleszólása ne legyen.” Az idézett gondolatokat Kóródy jegyezte Antisyllabuskban,2? de ezen a párton állt Toldy is. „Aki a gyermeken uralkodott, befolyással fog bírni a férfira is” - írta a szerző, aki szerint a papság többek között épp e hatalomért ragadta magához az oktatást, és a régi Magyarország egyik legnagyobb hibája volt, hogy hagyta ezt. „Kecskére bíztuk a hájat, midőn azon hierarchia kezébe adtuk a tanügyet, mely csak addig tarthatja fenn túlsúlyát államéletünkben, míg népünk tudatlan, míveletlen marad” - fogalmazott a szerző.28 Hasonlóképp a tudomány monopóliuma volt az egyházi hatalom egyik legfontosabb alapja annál a Simonyinál is, aki a liberális tanszabadságot olyan káros elvként láttatta, amely teret engedhet az ultramontán szellemű oktatásnak. „Felekezetien államban felekezeti iskolának nincsen helye” - jelentette ki a szerző, aki szerint az államnak a maga hatáskörébe kell vonnia az oktatást.29 A szerzetesrendek állami eltörlése ugyancsak gyakran merült fel követelésként a 19. században, még a radikális katolikus papság részéről is.3° A rendekkel kapcsolatban még inkább előtérbe kerülhetett az idegen z3 Fazekas, 2008. 9. p. Papramorgó [Kóródy Sándor]: Coelibátus és polgári házasság. Pest, 1870. (továbbiakban: Kóródy, 1870/b.) 66-67., 136-, 142-147., 152-154., 159-164. p. 2s Fazekas, 2008. 9. p. 26 Eötvös, aki hitt a liberális tanszabadságban, az oktatás központosítását is elvetette. Ld.: Eötvös, 1871. 287-298. p. 22 Kóródy, 1870/a. 117. p. 28 Toldy, 1868.184-189. p. 2? SiMONYi, 1874.15-16., 29., 83-84., 137-138. p. 3° Török, 1941.43. p.
