Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 2. szám - TANULMÁNY - Kovács Kálmán Árpád: Az erdélyi katolikus valláspolitika rendszere (1761-1774)
Az erdélyi katolikus valláspolitika rendszere (1761—1774) 23 viszont a romosságnak semmi olyan nyomát nem lehetett rajta felfedezni, amely a ráköltés tervezett mértékét indokolta volna. Az imaház kijavítását a kérelmezők semmi mással nem indokolták, minthogy egyúttal ki is bővíthessék, de ezen a módon az alakját is meg tudták volna változtatni, melyről pedig látszik, hogy a korábbi időkben a katolikusoké volt. Ennek következtében Bajtay és a Kancellária arra az egységes véleményre jutott, hogy csak a kitörött boltív kijavítását kellene nekik megengedni. A marosjáraiak esetében, akik addigi igen leromlott fatemplomuk helyébe kőből akartak egy újat felhúzni, csak az eredeti anyagból való kijavitást engedték meg. így a katolikusok - akik szintén építkezni akartak - meg tudták győzni a reformátusokat, hogy vallásuk nem kedves az uralkodónak. * 103 A helyi reformátusok gondolkodásának megváltozásától és a mutatósabb katolikus templomtól a püspök és a Torda megyei katolikusok (akiknek legbefolyásosabb ügyvivője a főszolgabíró volt) az áttérések megszaporodására számitottak, ami a nevezett lelki okokból semmiképpen sem következne be, ha a református templomok megszépítését megengedték volna.10-» Az előbbiek tükrében egyértelműen kijelenthető, hogy a protestáns templomfelújítási kérelmek katolikus elbírálása egyértelműen katolikus missziós szempontok szerint történt. A kérdést az 1772. február 19-i vallási ügyosztály kapcsán általános érvénnyel rendezték is. Új templomok építésének tilalma alatt tehát semmiképpen sem volt értendő a szükséges felújítás („die nöthige Reparation”), csak ha bővítenék vagy hozzá is építenek valamit. Ez alól a szabály alól azok a valamikori katolikus templomok sem képeztek semmi kivételt, melyeknek birtokában ismét a katolikusok voltak, és az adott ügy („der gegenwärtige Casus”) is ebben a szellemben volt elintézendő. A korábbi években engedély nélkül épített két templom büntetőügyét a Gubernium előtti perben kellett elővenni, de egyúttal a templomokat vissza kellett szolgáltatni, és újra meg kellett őket nyitni. Ennek ellenére a Főkormányszéknek véleményt kellett abban a kérdésben nyilvánítania, hogy hagyják-e meg a templomokat az ariánusoknak, vagy vegyék-e el ismét tőlük.1Q5 Mint korábban láttuk, ezek az ügyek inkább a templom meghagyása, de kemény, katolikus építkezésekhez igénybe vehető pénzbüntetések kiszabása felé mozdultak el. Erdély kapcsán kimutattam, hogy a magyar korona e külön kormányzott részében a század első felében leginkább a középkori kolostorépületek visszaszerzése és a hagyományos rendek (elsősorban a ferencesek) újra felvirágoztatása és az újabb kori rendek (elsősorban a ■°3 „Wodurch selbe bald auf andere Wege gebracht”. A „selbe“ névmás ebben a szövegkörnyezetben a legnagyobb valószínűséggel az előző sorokban szereplő „Calvinern” szóra vonatkozik, akiknek egyiigyűbbjei („einfältigere”) mint a vótum is kimondja: „auf die Gedancken gebracht würden, daß sothane Verschönerung ihrer Kirchen aus Gunsten des Landes-Fürsten (welche ein Wohlgefallen an ihrer Religion trage) beschehen.” 104 MNL. OL. B 2. 1463/1771. Protocollum Consilii in Religiosis de Sessione 8va Martii 1771. Sub Praesidio supremi Justitiae Collegii Praesidis Caroli Comitis a Breuner habita. Nro 2. ‘°5 HHStA. StRP. 640/1772 a Consessus in Religiosis Transsylvanicis febr. 19-i jegyzőkönyve, cirk. márc. 10. Resolutio ad 8 et ad 7.
