Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 2. szám - TANULMÁNY - Kovács Kálmán Árpád: Az erdélyi katolikus valláspolitika rendszere (1761-1774)
24 Egyháztörténeti Szemle XV/2 (2014) jezsuiták és piaristák) letelepítése volt az elsődleges cél. Az összes valamikori katolikus templom visszaszerzésének programja 1731-ben fogalmazódott meg, de e program gyakorlati megindítására három évtizedet kellett várni. Erőteljesebb katolikus aktivitás 1761-ben indult el, amikor belső-ausztriai tartományok (elsősorban Karintia) példájára Erdélyben is elindult a missziók szaporítása. A missziók legfőbb mezeje az unitáriusok lettek, de gyakorlóterepül előzőleg az 1764-68-as alvinci anabaptista misszió szolgált (annak legerőszakosabb vonásai nélkül). A missziós lehetőségek biztosítására a titkos különvélemények, az uralkodói döntést meghatározó előzetes információk hatókörét nemcsak a templom- elvételi vagy más néven templomrestitúciós ügyekre teij esztették ki, hanem a protestánsok templomfelújítási kérelmeinek engedélyeztetési eljárásaira is. Templomelvételt azon az alapon lehetett kérni, ha 1.) missziós tevékenység vagy telepítés nyomán támadt olyan katolikus közösség, amely ezt kérni tudta. 2.) Ki lehetett mutatni, hogy az igényelt épületet a közösség, a „katolikus elődök” építették. 3.) Az ingatlan éppen nem szolgált egyházi célokat. 4.) A templomot birtokba vevő közösség olyan állapotban volt, vagy olyan helyzetbe lehetett azt hozni, hogy képes legyen templomát, papját és a visszavett vagy létrehozandó iskoláját fenntartani. A tényleges anyagi erő nélküli egyházközségek templomai jövedelmi alapjául a visszaszerzett (tized)jövedelmek és a Portugál majd a Vallásalap szolgálhattak. 5.) A katolikusok többségi helyzetét ki lehetett mutatni. Ez ügyekben az állam az állásbetöltésekkel igyekezett az előkelőbbeket, és anyagi segéllyel az alacsonyabb rétegeket a katolicizmushoz láncolni. A protestánsok templomfelújítási kérelmei politikai lehetőséget biztosítottak arra, hogy a gyülekezetei rákényszerítsék temploma feladására, de az erdélyi törvények értelmében még ilyen esetben is anyagi támogatást kellett biztosítani számukra segítségül új templomuk felépítéséhez. A templomelvétel veszélye vagy az építési engedély megadásának elhúzása olyan lelki nyomást eredményezhetett, amelyben a cselekvés indulatai gyakran adtak alkalmat az államhatalom büntetőjogi fellépésére. Az ezekben az ügyekben kiszabott pénzbüntetéseket a katolikus templomépítések céljaira fordították. Általában egyre inkább érvényre jutott az a Borié államtanácsos által 1763 januárjában megfogalmazott elv, hogy nem a templomelvétel, hanem a plébánia és a katolikus isteni szolgálat tényleges megszervezése a fontos.
