Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 1. szám - RECENZIÓK - Jávor Miklós (ism.): Erwin Gatz: Die Katolische Kirche in Deutschland im 20. Jahrhundert
Recenziók 173 Gatz, Erwin: Die Katolische Kirche in Deutschland im 20. Jahrhundert. Freiburg im Breisgau, Verlag Herder GmbH, 2009. 227 old. A szerző a német és egyetemes egyháztörténeti kutatás egyik legjelentősebb nemzetközi szaktekintélye és legnagyobb hatású művelője, Erwin Gatz C^SS-son) pápai prelátus, katolikus teológus és egyháztörténész profesz- szor, a Vatikáni Campo Santo Teutonico rektora, a Gregoriana Pápai egyetem vendégprofesszora. A feldogozott témakört tekintve már a címből jól kitűnik, hogy hatalmas vállalkozásról van szó: Erwin Gatz nem kevesebbet tűzött ki célul, minthogy a teljes huszadik századon átívelően átfogó képet nyújtson a Német Katolikus Egyház és a németországi katolicizmus történetéről. A megjelenés évét figyelembe véve nem lehet véletlen, hogy még oly ismert és elismert kutató, mint Gatz professzor is csak tudományos pályája zenitjén és élete alkonyán merte az önmagában véve is mind a mai napig történet- tudományi, valamint aktuálpolitikai polemizálások centrumában álló huszadik századi német történelmen belül a katolikus egyház helyzetét és szerepét monografikus jellegű műben feldogozni és ismertetni. A monográfia nyilvánvalóan rendkívül tág időintervallumot dolgoz fel, ennek ellenére mégsem vész el a felesleges részletekben, belső tematikáját és struktúráját a kiegyensúlyozottság, az átláthatóság, valamint a tapasztalt tudós szerzőre utaló velős lényeglátás jellemzi. Az időbeli keretekkel professzionálisan bánva a szerző sikeresen elkerüli a sok monográfia alapjellegére kiható általános hibát is. Mondanivalóját nem minél nagyobb felületen minél felületesebben teríti szét, hanem a monumentális feldolgozott anyagot és kutatási eredményt egy koherens módon felépített, mindenki számára világos, neuralgikus pontokat tartalmazó, egyszerű ismertetési metódusba beépítve ad egy semmit nem kerülő vagy túlhangsúlyozó kitekintést. A mű nyelvezetét minden tekintetben és mindvégig a német tudománytörténeti tradíciókhoz illeszkedő igényesség határozza meg, a fogalmazásmód letisztultsága azonban a megértést még a nem német anyanyelvű olvasó számára is messzemenőkig lehetővé teszi. A nyelvezet magas tudományos színvonala mellett nem kevésbé fontos észrevételként tűnik fel a monográfiát elejétől a végégig kísérő akkurátus, precíz és egységes hivatkozás és jegyzetapparátus. Ennek megléte kiemelt fontossággal bír a hivatásos kutató, valamint a téma iránt a legfontosabb eseményeken túlmenően, a tárgyalt történések és problematika alakításában csak marginális szinten szerepet játszó, apróbb részletekre kíváncsi olvasó számára, hiszen a hivatkozásapparátus egy készen kapott, kurrens szakirodalom-jegyzékké áll össze. Mindez természetesen az olvasás során magában hordozza egy új, monografikus szinten talán még soha nem is tárgyalt történelmi szál felfedezésének lehetőségét és újabb kutatások kezdetét. A szerkezeti felépítés konkrétumait vizsgálva megállapítható, hogy a mű nyolc nagy szerkezeti egységre különül el, melyek klasszikus kronologikus rendbe tagozódva tárgyalják a németországi katolikus egyház huszadik századi történetét. Ezen felül a megértést, valamint a könnyebb eligazodást segítik a tárgyalási részt keretbe foglaló, így az első és utolsó oldalakon helyet kapó, a későbbiekben sokat idézett művekre, valamint a kifejtés
