Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)

2014 / 1. szám - RECENZIÓK - Kasuba Judit (ism.): Die Ansiedlung der Deutschen in Ungarn

170 Egyháztörténet! Szemle XV/1 (2014) zőgazdasági helyzetének ismertetésére. Adatközléseit táblázatokkal teszi érthetőbbé és átláthatóbbá az olvasók számára. Tanulmánya végén megál­lapítja, hogy a mezőgazdaság újjáépítése a 18. század alatt sikeresen ment végbe a bécsi udvar vezetése alatt, az ország exportjövedelme pedig végig jelentős maradt. Munkájában a 18. századi gazdaságra vonatkozó klasszi­kus műveket használja fel, mint például Wellmann Imre vagy Ember Győ­ző munkáit. Kaposi Zoltán Kurucz György mezőgazdasági elemzését kitágítva a be­telepítések gazdasági hatásait vizsgálja a Magyar Királyságra nézve. Hang­súlyozza tanulmánya elején, hogy nem minden aspektusát érinti a gazda­sági folyamatoknak, hanem csak a legfontosabbakat, különös tekintettel a Dunántúl déli részére. Először a demográfiai tényezőket és a gazdasági fejlődést vizsgálja meg, melyben fontos szerepe volt a népességnövekedés­nek, amit a betelepítések eredményeztek. Statisztikai adatok közlésével ismerteti a bevándorlások következményeit a népesség összetételére. Ezt követően rátér a betelepítések költségeire, valamint megállapítja, hogy az állami és a földesúri adóbevételek gyorsan növekedtek a betelepítések ha­tására, vagyis hosszú távon a németek bevándorlása kifizetődő befektetés­nek bizonyult. Megvizsgálja a mezőgazdasági termelés sokoldalúbbá és intenzívebbé válásának okait is. Végül rátér a kézműipar és a kereskedelem elemzésére, a városi élet tanulmányozására, ahol szintén megnyilvánult a németek befolyása. Végkövetkeztetésként megállapítja, hogy a német be­vándorlók hatása hozzájárult a magyar gazdaság modernizálásához. Kari Peter-Krauss tanulmányában a pénzátáramlást vizsgálja meg a Habsburg Birodalomból Magyarországra a betelepülők tükrében. Munká­ját tíz kisebb fejezetre osztja fel. Magyarországon az a történeti kép terjedt el, hogy a német bevándorlók koldus és szegény emberek voltak. A tanul­mányban erre vonatkozóan is választ kap az olvasó. Peter-Krauss elsőként a kutatási helyeket és forrásokat ismerteti ebben a témában, majd rátér a pénzmozgás vizsgálatára az állami rendeletek és szerződések tükrében. Konkrét példákon keresztül bemutatja, hogy honnan, milyen módon és mekkora összegben hoztak magukkal vagyont a német telepesek, illetve hogyan jutottak hozzá az országon kívüli örökségükhöz. Továbbá ezekben a folyamatokban az állami hatóságok szerepét is ismerteti. Hangsúlyozza, hogy gazdasági szempontból a tőkeerős bevándorlókat részesítették előny­ben a betelepítéseknél. Megvizsgálja, hogy a külföldről érkező örökség mennyiben járult hozzá egy-egy letelepült gazdasági vagy szociális felemel­kedéséhez. Egy konkrét és érdekes mikrotörténeti rekonstrukción keresztül pedig bemutatja az örökség pénz formájában történő átutalásának nehéz­ségeit. Végül tanulmányát egy latin és német nyelvű forrásdokumentum­mal záija, melyből Jakob Stemmier örökségének története bontakozik ki. Csepregi Zoltán egy Dunántúlra települt 18. századi evangélikus pré­dikátoron keresztül mutatja be a pietizmus magyarországi terjedését és az evangélikus felekezet Tolna megyei helyzetét. Bárány György az első evan­gélikus prédikátor volt „Sváb-Törökországban” (Schwäbische Türkei), vagyis Tolna és Baranya területén. Munkásságán és életén keresztül a terü­let vallásos életébe tekinthet bele az olvasó. Egy ritka és igen jelentős for­rásból indul ki Csepregi, egy listából, melyet 1742-ben Bárány készített a tolnai-baranyai-somogyi esperességhez tartozó egyházközösségekről és a lelkészekről. A lista a tanulmány végén szereplő függelékben megtalálható.

Next

/
Thumbnails
Contents