Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 1. szám - BESZÁMOLÓK - Holló Péter (ism.): Milánói Ediktum 1700. - A keresztény egyházak öröksége és feladata a XXI. században
Milánói Ediktum 1700. 161 Az ezt követő előadások európai kitekintésben szóltak a Milánói Ediktum aktualitásáról. Pásztori-Kupán István, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet docense gondolatmenetében a konstantini fordulat mélyebb okaira világított rá. Mint mondta, a császár bizonyára összetartó erőt keresett a birodalom megszervezéséhez, és ezért talált rá a kereszténységre, amelyet megkerülhetetlen szellemi erővé tett. A milánói türelmi rendelet esetében pedig nem szabad megfeledkezni annak restitúciós intézkedéseiről és következményeiről sem: a keresztények gyülekezeti helyeit például vissza kell szolgáltatni, mivel ezek testületileg, jog szerint őket illetik meg. A restitúciós intézkedéseket pedig a rendelet szerint „minden tiltakozás nélkül” a „legbuzgóbban” és a „leggyorsabban” kell végrehajtani. Az előadó szerint korunk számára ez üzenetértékű, mivel a Romániában jelenleg zajló restitúció esetében még mindig a tulajdon iránti igényről zajlanak jogi viták, és a restitúciós jogszabályok sok esetben a bitorlók jogait védik. Schanda Balázs, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára a vallás szabadságának, valamint az egyén szabadságának a feltételeiről beszélt olyan vonatkozásban, hogy mi érinti csak az egyén szabadságát, és mi az, ami már mások szabadságába is beleszól. Az olaszországi egyházi fenntartású kórházakban például az abortusz nem megengedett, de egyes vélemények szerint, akik nem látnak aggályt az abortusz elvégzésében, azokat mintegy kényszerítik ezáltal a szolgálat megtagadására. Megfogalmazása szerint „a Milánói Ediktum üzenete, hogy a szabadságot soha nem tekinthetjük adottságnak, hanem az mindenkor feladatot jelent.” A konferencia délután további előadásokkal folytatódott, az első blokkban Egyház és állam, üldözés és szabadság egykor és ma címmel. Török József katolikus egyháztörténész előadásában a francia forradalom és a vallásszabadság kapcsolatát elemezte. Mint arra rámutatott, a vallás- szabadság fogalma sokáig nem merült fel az európai történelemben. A 16. században két olyan eseményt lehet megemlíteni, amelyek a vallásszabadság előfutárainak tekinthetők: az 1555-ös augsburgi vallásbéke és az 1568- as tordai országgyűlés határozata iránymutató volt ilyen vonatkozásban. A vallásszabadság fogalmát először Virginia állam alkotmányába foglalták bele 1776-ban, majd a francia forradalom során 1789-ben kiadott Emberi és polgári jogok nyilatkozata is tartalmazta. Az Egyesült Államok alkotmányának híres 1. sz. kiegészítése 1791-ben úgyszintén rögzíti ezt az alapelvet, mint az ember természetes és elidegeníthetetlen jogát. A nagy francia forradalom azonban a felvázolt eszmei háttér ellenére bizonyos értelemben meglepő fordulatot hozott: a kereszténység - az előadó szavaival élve - a 300-as éveket követően a legdrámaibb időszakát élte át 1789 után. A katolicizmusnak ugyanis vallásüldözést kellett elszenvednie ekkor, és ilyenre igen régen volt példa az egyháztörténelem folyamán. (Tegyük hozzá: számos példát tudunk ugyanakkor az ellenkezőjére, hiszen éppen a katolicizmus lépett fel üldöző, az üldözésben közreműködő hatalomként a történelem folyamán.) Kahler Frigyes jogtörténész előadása Vallásüldözés a kommunista pártállamban, avagy koncepciós perek Magyarországon a katolikus egyház tagjai ellen címet viselte. A második világháború lezárulása utáni magyar történelem egyházellenes intézkedéseit gyűjtötte csokorba, középpontjában a címben említett koncepciós perekkel. Ezeket a pereket a szovjet hatalmi struktúrából politikai döntéssel emelték át a magyar viszonyok
