Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 1. szám - BESZÁMOLÓK - Holló Péter (ism.): Milánói Ediktum 1700. - A keresztény egyházak öröksége és feladata a XXI. században
162 Egyháztörténeti Szemle XV/1 (2014) ra. A korszak sajátos fogalmaként említette a pszeudo-jog fogalmát, ami azt jelenti, hogy a kihirdetett törvények és jogszabályok mellett létezett egy titkos, a párt által meghatározott második jogrendszer, amely lényegében „felülírta” az első, nyilvános jogot. Példát is említett erre nézve: az 1949- ben elfogadott alkotmány többek között garantálta az állampolgárok lelki- ismereti és vallásszabadsághoz fűződő jogát is, ezen a téren azonban súlyos hiányok mutatkoztak a vizsgált időszakban. Az előadás az 1946-os P. Kiss Szaléz-ügytől kezdve röviden áttekintette a leghíresebb koncepciós pereket (Pócspetri-ügy, az Actio Catholica elleni per, Mindszenty-per, Grősz-per, az újhatvani lázadás), egyben az előadó kifejezte a főhajtását azok előtt, akik mindezt elszenvedték. Korányi András evangélikus egyháztörténész előadásában a konstan- tini modell totális diktatúrákban való válságáról beszélt. Előadásában a milánói türelmi rendelet utáni helyzetet bemutatva rámutatott a konstan- tini fordulat árnyoldalaira is: egyrészt a gyülekezetekben feszültséget okozott a pogány tömegek beáramlása, másrészt pedig az egyház a hivatalos politika részévé vált. A 20. századi totalitárius diktatúrákban az egyháznak komoly kihívásokkal kellett szembenéznie: az ideológiai kérdésekben fennálló éles ellentét számos konfliktushoz vezetett közöttük. Az előadó példaként az 1934-es Barmeni Teológiai Nyilatkozatot említette, mint ami a protestáns teológusok markáns jelzése volt olyan vonatkozásban, hogy az egyház teológiája, valamint a nácizmus ideológiája és hatalomgyakorlása között éles ellentét húzódik. Szóba került még az 1945-ben mártírhalált halt Dietrich Bonhoeffer evangélikus teológus példaértékű kiállása, valamint a norvég evangélikus egyháznak a nemzetiszocialista ideológiával folytatott küzdelme Norvégia német megszállásának ideje alatt (1940 és 45 között). Az előadó röviden a téma magyar vonatkozásaira is kitért, utalva az 1945 utáni időszak nehézségeire, buktatóira. Az utolsó szekcióban A Milánói Ediktum aktualitásának kérdése az egyházak mindennapjai és Európa kontextusában cím alatt hangzottak el az előadások. Fischl Vilmos, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára a Milánói Ediktum aktualitását elemezte. Előadásában utalt arra, hogy a hitleri diktatúra a zsidósággal és a baloldallal való tragikus leszámolása mellett a kereszténységet is fenyegette. Majd a 20. századi magyar történelem kapcsán a kereszténység és a szabadság viszonyát taglalta, kitérve a kommunista diktatúra egyházakhoz való viszonyára. Mint rámutatott, a rendszer gyengülésével párhuzamosan a párttagok közül is egyre többen jöttek el templomba, hozták el a gyermekeiket keresztelőre. Előadását számos aktuálpolitikai utalás jellemezte, amelyek során védelmébe vette a 2011-ben elfogadott magyar Alaptörvény Nemzeti hitvallását, illetve támadta azokat, akik egyetértenek azzal a megfogalmazással, miszerint Magyarország vagy szabad, vagy keresztény lesz. Mint kifejtette, Gyur- csány Ferenc volt kormányfő ezzel a mondatával „ritka tájékozatlanságról tett tanúbizonyságot.” Tőkéczki László történész a tolerancia fogalmát körüljárva rámutatott, hogy a posztmodern kor tolerancia-fogalma álságos (ugyanilyen álságos fogalom a politikai korrektség is). A tolerancia sokszor negatív, közösségbomlasztó célok vonatkozásában jelenik meg, noha magának a toleranciának csak az értékek összefüggésében van értelme. Mint állította, a posztmodern tolerancia először a katolikus egyházba kötött bele, mert a
