Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - C. Tóth Norbert: Az esztergom-szentistváni prépostság második vizitációja
14 Egyháztörténeti Szemle XV/1 (2014) tartózkodás után visszatért Budára, hogy biztosítsa a várost és a várat a Dunától keletre gyülekező felkelőkkel szemben. Valamikor azután a hónap vége felé, de még 25-e előtt Pest alatt a királyi sereg megverte a Makrai Benedek vezette csapatokat, a vezért magát pedig elfogták.71 Gyakorlatilag ezzel megteremtődött a harcok lezárásának lehetősége. A Hatvannál állomásozó erdélyi vajdák,72 * * * engedve a király, illetve követei rábeszélésének, szeptember 25-én fegyverszünetet kötöttek,73 majd október 8-án létrejött a fegyverletételi megállapodás is.7-* (A felkínált lehetőséggel azonban nem mindenki élt, és a harcok még a következő évre is átnyúltak,^ de mi most ennek ellenére térjünk vissza a témánk szempontjából fontosabb kérdésre, az esztergomi érsek és érsekség, valamint a székeskáptalan sorsára.) Az előbbiekben az esztergomi várat úgy hagytuk hátra, mint amit körülzártak a királyi csapatok. Zsigmond király szeptember 30-i, Raguzának küldött levele szerint a várat továbbra is ostrom alatt tartották,76 de elfoglalni még nem tudták.77 Ellenben egy hónappal később, november 4-én már királyi kézen volt a vár. A változás minden bizonnyal annak nyomán következett be, hogy a Kanizsaiak is behódoltak a királynak. Erre valamikor október végén, november elején került sor,78 amikor az uralkodó híveivel Székesfehérváron7« tárgyalta meg a lázadás eseményeit és határozták el a további tennivalókat. (Ennek írásos formában is megmutatkozó következménye a koronázóvárosban kibocsátott adomány- és birtokelkobzó oklevelek hosszú sora.) János érsek és testvérei, valamint embereik részére szóló kegyelemlevelet 1403. november 4-én adta ki az uralkodó,80 de ezért komoly árat kellett fizetniük. Zsigmond király a polgárháború idejére, illetve annak befejezéséig elvette az esztergomi várat és az érsekség felsorolt birtokait az érsektől. Egyúttal biztosította a székeskáptalant, hogy a mondott falvakból Thallóczy Lajos. Bp., 1887. (továbbiakban: Gelcich-ThallóCZY, 1887.) 846. p.; ZsO II. 2636. sz. 71 Gelcich-ThallóCZY, 1887. 846. p.; ZsO II. 2636. sz. Eberhard Windecke szerint Makrai el is foglalta Pestet, és onnan szorította ki Stibor (nyitrai ispán [Engel, 1996. II. 217. p.]) és de Nassis Zubor (budai várnagy [Engel, 1996. II. 174. p.]), majd a városon kívül elfogták. - Eberhard Windecke emlékirata Zsigmond királyról és koráról. Szerk.: Skorka Renáta. (História Könyvtár. Elbeszélő források 1.) Bp., 2008. (továbbiakban: Windecke-emlékirat.) 30. p. 72 C. TÓTH NORBERT: Zsigmond király tisztségviselőinek itineráriuma I. (Uralkodásának elejétől az 1420-as évekig.) In: Századok, 2004. 465-494. p.; 470. p. 73 ZsO. II. 2628. sz. 7-t ZsO. II. 2641. sz. 7® C. TÓTH Norbert: Luxemburgi Zsigmond uralkodása, 1387-1437. Főszerk.: Romsics Ignác. Bp., 2009. 48-49. p. 76 Gelcich-ThallóCZY, 1887. 846. p.; ZsO. II. 2636. sz. 77 Eberhard Windecke krónikájában azt írta, hogy 36 heti (!) ostrom után foglalták el a király csapatai a várat. Windecke-emlékirat. 30. p. 78 1403. X. 29. - ZsO. II. 2677. sz. 7« ENGEL PÁL - C. TÓTH Norbert: Itineraria regum et reginarum. (1382-1438). Bp., 2005. (Subsidia ad historiam medii aevi Hungáriáé inquirendam. Segédletek a középkori magyar történelem tanulmányozásához 1.) 81. p. 80 ZsO. II. 2700. sz. Vö. Szécsényi Kónya bán fia Simon ajtónállómester keltezetlen levelével, amelyben tudósította damásdi (Hont m.) várnagyait, hogy az érsek és a király között létrejött az egyezség. Uo. 2706. sz.
