Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - C. Tóth Norbert: Az esztergom-szentistváni prépostság második vizitációja
12 Egyháztörténeti Szemle XV/1 (2014) már hazatérőben voltak az egyházmegye kelet-felvidéki területén fekvő egyházainak vizitációjából, az egriek pedig útközben ismertethették velük bajaikat.) A két oklevél adataiból egyértelmű, hogy Kanizsai János esztergomi érsek 1408 második felében határozta el egyházmegyéjének ellenőrzését. Mindezek nyomán viszont felmerül az a kézenfekvő kérdés, hogy mikor kellett vizitációt tartani a vizsgált korszakban. A keresztény egyház megerősödésével megjelent annak az igénye, hogy a létrejövő közösségek életét irányító papság működési körülményeit ellenőrizzék.62 Ezért keleten már a 4. századi zsinatok leszögezték, míg a nyugaton élő keresztények vonatkozásában IV. (Szent) Bonifác pápa 743-ban rendelte el, hogy a püspökök évente látogassák végig egyházmegyéiket. E feladatukat aztán a 11. századtól kezdve a főesperesek vették át. Mivel az István király vezette királyság éppen ekkor döntött a kereszténység felvétele mellett, így nálunk már eleve ez a rendszer honosodott meg. A szabályozásban ezek után évszázadokig nem történt változás, mígnem a tridenti zsinaton (1545-1563) egyrészt ismét elrendelték az évenkénti vizitációt, másrészt megváltoztatták az eddig követett gyakorlatot: ezentúl a főesperes saját hatáskörében nem, csak az egyházmegyés püspök felhatalmazásával végezhette azt. Mindezt egyébként a 16. századi (1548, 1559) magyar országgyűlések is folyamatosan szorgalmazták.* 63 A kérdéssel természetesen a középkori magyar zsinatokon is foglalkoztak. Az 1515. évi veszprémi határozatokban, amelyek az 1450. évi esztergomi zsinati könyv alapján készültek,164 egy helyen foglalkoztak az egyházlátogatásokkal (értve ez alatt most csak a szó vizsgálatot jelentő értelmét). A „De clericis concubinariis et visitatione” című részben részletesen szabályozták, hogy kinek és hogyan kell a feladatot elvégezni. A zsinat elrendelte, hogy „amelyik prépost, főesperes vagy más egyházi személy, akinek törvény vagy szokás által elnyert joga az egyházlátogatás, a neki alávetett egyházakat köteles vizitálni” („quilibet praepositus, archidiaconus aut alia persona ecclesiastica, quibus de iure aut consuetudine approbata competit ius visitandi, sibi subiectas ecclesias visitare teneatur”). Mindezek után következik az egyházlátogatás gyakorlatának leírása, majd az, hogy miről kell a vizsgálatot lefolytatni: „az egyházak, a plébánosok és a hívek helyzetét meg kell vizsgálni, a nővel együtt vagy más bűnben élő papokról és az egyházak más hiányosságairól jegyzéket kell felvenniük a vizitátoroknak és azt nem a zsinati tanúknak, hanem zsinat idején a püspöknek, azon kívül a vikáriusnak kell benyújtani” („in qua visitatione inter alia de statu ecclesiarum, plebanorum et parochianorum se diligenter informent, concubinarios et alios facinorosos 62 Vö. Balogh Elemér: Középkori bajor egyházi bíráskodás. Bp., 2000. (Bibliotheca Instituti postgradualis iuris canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae III. Studia 2.) (továbbiakban: BALOGH, 2000.) 36. p. 63 Lexicon für Theologie und Kirche. X. Bd: Teufel bis Zypern. Hgg.: Josef Höfer, Rom, und Karl Rahner. München, 1965. 813-814. p. Visitation, kanonische (H. Hack); ill.: Varga Imre: A canonica visitatio. In: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 1989. 337- 355- P-; 337-, 341-345- P64 DankÓ JOSEPHUS: Constitutiones Synodales Almae Ecclesiae Strigoniensis A. D. MCCCCL. Strigonii, 1865. 48-49. p.; A veszprémi egyház 1515. évi zsinati határozatai. Constitutiones synodales ecclesiae Vesprimiensis anni MDXV. Közzéteszi: Solymosi László. Bp., 1997.18. p.
