Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)

2014 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - C. Tóth Norbert: Az esztergom-szentistváni prépostság második vizitációja

Az esztergom-szentistváni prépostság második vizitációja

13

ac ceteros defectus ecclesiarum fideliter registrando et demum per se et non per testes synodales, quando synodus celebratur, episcopo, quando vero synodus non celebratur, vicario eiusdem fideliter et conscientiose assignare debeant et teneantur”).6s Végül a listára felkerültekkel szemben követett eljárás szabályozása záija a fejezetet.

Az teljesen egyértelmű, hogy ha egyáltalán megvalósult az évenkénti egyházlátogatás, arról a legritkább esetben született írásos dokumentum. Másrészt viszont a jelen tanulmányban is idézett példák alapján kijelenthető, hogy a vizitációt nem feltétlenül a főesperes végezte (lásd például 1397),65 66 viszont minden esetben püspöki (érseki) felhatalmazással tette azt (1397, 1408). Arra a kérdésre ugyanakkor egyetlen munkában sem találtam választ, hogy milyen esetben volt szükséges elrendelni az ellenőrzést. Magam az igen kevés adat ellenére is hajlok arra, hogy a vizitációkra egyrészt a zsinati határozatokban leírtaknál sokkal ritkábban került sor, illetve amennyiben tartottak ilyet, akkor annak valamilyen különleges oka volt. Már most kérdés az, hogy az esztergomi érsekség történetében a szóban forgó időszakban ismerünk-e olyan eseményt, amely legalábbis kiválthatta egyházlátogatás elrendelését.

Az 1403-as polgárháború egyik legfontosabb következménye az ellentábor szervezője, Kanizsai János érsek számára az volt, hogy nemcsak királyi főkancellárságát,67 hanem székhelyét és jövedelmeit is elvesztette, sőt a jelek szerint rövid időre még az érseki címétől is megfosztotta az uralkodó.68 A királyi sereg a Garai testvérek vezetésével augusztus végén szállta meg Esztergom városát és külvárosait, illetve zárta körül a várat.6« A király szeptember 4-én érkezett meg a városba és az ostromzár fenntartására további csapatokat rendelt oda, így Forgács Péter nyitrai ispánnak 300 lóra adott zsoldot a szolgálat hosszát nem kikötve.70 Zsigmond pár napi ott65 Uo. 80-81. p.

66 Ld. pl. a bambergi egyház esetében, ahol a helynök kinevezésekor megkapta a felhatalmazást egyházlátogatások végzésére. Balogh, 2000.168-169., 307-308. p.

67 MÁLYUSZ ELEMÉR: Zsigmond király uralma Magyarországon. Bp., 1984. 55. p.

58 1403. IX. 16. - A Héderváry-család oklevéltára I—II. Szerk.: Radvánszky Béla - Závodszky Levente. Bp., 1909-1922.1.119. p.

68 Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius. Kiadják: Ipolyi Arnold - Nagy Imre - Paur Iván - Ráth Károly - Véghely Dezső. I—VIII. Győr-Bp., 1865-1891. VII. 442. p. „Cum ad expugnandum castrum Strigoniense, Johannis archiepiscopi ecclesie eiusdem pocioris videlicet contra nos insurgencium de quo plurima dampna et incendia indicibilesque devastaciones nostris regnicolis patrata fuere, cum eisdem Nicolao palatino et Johanne fratre suo aliisque nostris fidelibus accessissemus. Idem Nicolaus palatinus Johannesque frater suus cum ipsis aliis nostris fidelibus civitatem muratam archiepiscopi antelati castro sub eodem habitam viriliter expugnantes in predam converterunt.” - Magyar fordítása: KRISTÓ GYULA: Középkori históriák oklevelekben (1002-1410). Szeged, 1992. (Szegedi Középkorász Könyvtár 1.) 264. p. Vö. még Angelus bíboros, pápai követ 1403. IX. 1-jei, Zárában kibocsátott oklevelével, amely még általánosságban beszél az érsekség és a káptalan birtokainak elfoglalásáról. Ld.: DL. 8889. = ZsO. II. 2594. sz.

70 „ad obsidionem castri Strigoniensis”. 1403. IX. 4. DL. 58797. = ZsO. II. 2598. sz. Vö. Diplomatarium relationum reipublicae Ragusanae cum regno Hungáriáé. Raguza és Magyarország összeköttetéseinek oklevéltára. Szerk.: Gelcich József. Bev., jegyz. ell.: