Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Marozsán Zsolt: A Miskolci Katolikus Legényegylet (1933-1946)
A Miskolci Katolikus Legényegylet (1933-1946) Marozsán Zsolt Bevezető Annak ellenére, hogy a 20. századi Miskolc történetében a különböző alapon szerveződött egyesületekről már számos, történeti kutatáson alapuló munka készült, és közel 200 olyan egyesületről van tudomásunk melyet az 1945 utáni időszakban kiépülő szocialista rendszer feloszlatott, a Miskolci Katolikus Legényegylet története az, amelyről eddig nem született tudományos igényű feldolgozás. Ugyan a helyi egylet nem vetekedhet akkora hagyományokkal, mint egri nagytestvére, mely 2010-ben fennállásának már 150. évfordulóját ünnepelte, de a Miskolcon 1933 és 1946 között létezett egylet a kézműves és iparos ifjúság helyi egyesületeként Adolf Kolping eszméjét követve a „legények” vallási, szakmai, családi és társadalmi életre felkészítésében jelentős munkát végzett. A politikai változások következtében ugyan nem folytathatta munkáját, de közel 45 év után újjáalakulva ma is végzi a kolpingi tanok hirdette elveket, miszerint tagjaival egyre mélyebben megismertesse a keresztény értékeket, és ezáltal tettekre serkentse őket. Kolping-mozgalom Adolf Kolping mint kölni egyházmegyés katolikus pap 1849-ben indította el mozgalmát. Teológiai tanulmányai és pappá szentelése előtt iparosként a cipész szakmában dolgozott. Fiatal káplánként személyes küldetését abban ismerte fel, hogy a nyomasztó szociális problémák enyhítésének szentelje életét.1 Mozgalma, a katolikus legényegylet megalapításával a fiatalokat ki akarta vezetni elszigeteltségükből, életük sikeres megoldásához kívánt segítséget nyújtani közös művelődés és önsegélyezés megszervezésével. Célja elkötelezett keresztények nevelése volt, akik képesek felelősen helytállni családi életükben, a hivatásukban és a társadalomban. Meg volt győződve arról, hogy a társadalmi bajokat csak a keresztény elvekhez való visszatérés által lehet enyhíteni és megoldani. Szándéka szerint a kereszténységet életszerűen és bátran bele kell vinni a gyakorlati életbe. Adolf Kolping egy pásztorcsalád negyedik gyermekeként született, mely család nem élt különösen jó körülmények között. 1820-tól 1826-ig az elemi iskolába járt, majd szülei kívánságára három évig Kerpenben cipésznek tanult. A segédvizsga után 1829-től 1832-ig Sindorfban, Dürenben és Lecheichban dolgozott mint cipészsegéd, majd egy akkor híres kölni cipészműhelybe került, ahol mestere felajánlotta, hogy házasodjon be a műhelybe.2 Ő azonban inkább más állás után nézett. Kolping szomorú tapasztalatokat szerzett segédévei során. Elkeserí- tőnek találta önnön és társai életkörülményeit. Valószínűleg ezek a körülmények okozták, hogy megbetegedett és 22 évesen fel kellett adnia * * 1 Miskolci Herman Ottó Múzeum, Helytörténeti Dokumentáció, (továbbiakban: HÓM HTD) 95-81.1. * HÓM HTD 95.81.1.
