Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Marozsán Zsolt: A Miskolci Katolikus Legényegylet (1933-1946)
A Miskolci Katolikus Legényegylet (1933—1946) 77 tevékenységét. Két év múlva már gimnáziumba járt, hogy később egyetemre mehessen, mert pap szeretett volna lenni. Csupán három és fél évvel később, 1841. április 3-án le is'érettségizett. Később Münchenben, Bonnban majd a kölni Püspöki Kollégiumban tanult teológiát.3 Tanulmányainak költségeit annak a földbirtokosnak a lánya fedezte, akinél az apja pásztorkodott. 1845. április 13-án a kölni minorita templomban szentelték pappá, majd ezután káplán és hittantanár volt. A szegénységben, reménytelen életkörülmények között tengődő fiatal férfiak sorsa erősen emlékeztette saját korábbi életére. 1847 júniusában nevezték ki káplánná, illetve az 1846-ban Johann Gregor Breuer (1820-1897) által alapított katolikus segédegylet második elöljárójává3 Az egylet támogatást, lelki támaszt és tanulási lehetőséget biztosított tagjai számára, különösen a segédek képzése idején, amikor három évig távol kellett maradniuk szülővárosuktól. Kolping felismerte a segédegylet jelentőségét, annak lehetőségeit, és elhatározta, hogy bővíti annak tevékenységét. 1849-ben káplánként visszakerült Kölnbe, és május 6-án hét segéddel megalapította a Kölni Segédek Egyletét. 1850. január 1-jén az egyletnek már 550 tagja volt. A kölni példát követve más városokban is egyre- másra alakultak az egyletek. 1850 őszén Kolping összeolvasztotta az elberfeldi, a kölni, valamint a düsseldorfi egyleteket és megszületett a Rajnai Segédegylet, amely 1851-től Katolikus Segédegylet néven vált ismertté. Ez lett a mai Kolpingwerk alapja.3 4 5 A legényegyletek általános jellemzői A Katolikus Legényegyletek működésének Kolping által megfogalmazott alapelvei valamennyi egyesületben azonosak és kötelezőek voltak. Az egyletek családszerűen működtek, tagjaik elsősorban a kézműves és iparos segédek voltak. A cél a közös szórakozás, pihenés, de főként szervezett, iskolaszerű és felvilágosító előadásokból álló tanulás volt, valamint a felnőtt életre való felkészülés. A fiatalok számára Kolping négyes célt fogalmazott meg: legyenek igaz istenhívők, legyenek jó családapák, családanyák, mert a család a társadalom lelki megújulásának alapja; váljanak szakmájuk igazi mestereivé, akik tanultak, műveltek, és készek az állandó önképzésre - szeressék és becsülettel végezzék munkájukat; váljanak a kereszténység talaján álló igazi polgárokká, szerezzenek polgári erényeket, amelyek a hazához, a néphez és az egyházhoz kötik őket. Egészen röviden fejezte ki Kolping az egylet törekvéseit az egyesületnek abban az általánosan ismert négyes jelszavában, mely a közösségi termekben rendszerint falra vagy oszlopra függesztett pajzsokon volt olvasható: „Vallás és erény. Munka és szorgalom. Egység és szeretet. Vidámság és tréfa.” E jelszavak a tagokat azon erényekre figyelmeztették, melyekre törekedniük kellett, ha a légényegyleti szövetségnek cselekvő, aktív tagjai akartak lenni. 3 RUSCHEK ANTAL: Katolikus Legényegylet Magyar földön. Bp., 1887. (továbbiakban: RUSCHEK, 1887.) 14. p. 4 HÓM HTD 95.81.1. 5 RUSCHEK, 1887. 19. p.
