Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ittzés Gábor: A Commentariustól a Liberig. Melanchthon a lélek halhatatlanságáról
A CommentariusXoi a lJbeng. Melanchthon a lélek halhatatlanságáról 57 kozik. Szikárabb tehát a Liber, de éppen ezért erőteljesebb is. Az egymás után következő igehelyek kumulatív ereje sodróbb, mint a korábbi változat kicsit szerteágazóbb, magyarázatokkal tarkítottabb listájáé. Ebben a stiláris regiszterben szólal meg az első érvrendszer záró mondata is: „Ezek egyáltalán nem bonyolult dolgok, és a hívő lelkek számára hasznosak.”'*2 A Commentariusban az összegzés is egy árnyalattal kevésbé markáns, és a tranzició is nehézkesebb: „Hasznos, ha először a mennyei bizonyságokat kutatjuk mind a feltámadással, mind a lélek természetével kapcsolatban. A feltámadásról továbbá igen sok pompás beszéd található a prófétáknál és az evangéliumban, amelyeket az istenfélőknek mindig szem előtt kell tartaniuk. Most visszatérek a filozófusok fejtegetéseire, akik közül azok, akik azt tartották, hogy van a jövőben egy másik élet, úgy vélték, hogy a lélek mennyei természetből származik, és hogy azután, eltávozva a testből, nélküle kóborol.”42 43 Melanchthon megint összekapcsolja a halhatatlanságot a feltámadással, s ez egy rövid utalás erejéig újabb kitérőt eredményez. Ezután következik a fejezet második nagy egységén belül a második érvrendszer kifejtése, a bibliai igék után a lélek halhatatlansága melletti filozófiai érvek számbavétele. Az 1540-es és 1553-as kiadás között eddig áttekintett különbségek - tehát a második fő rész első felének módosításai - stilárisnak tekinthetők, de ugyanez már nem mondható el a folytatásról. Ezt világosan jelzi, hogy a Commentarius ezen a ponton a filozófusok nézeteire való visszatérésről beszél, hiszen ott már az episztemológiai részben is szerepeltek a kinyilatkoztatástól független racionális érvek. A Ziberben azonban sokkal élesebb a váltás: „A filozófusok semmit sem mondtak a test helyreállításáról, amelyet az isteni szó igen világosan szemünk elé tárt. Azok azonban, akik azt tartják, hogy a halál után egy másik élet következik, úgy gondolják, hogy csak a lélek marad fenn”.44 Itt is megjelenik tehát a feltámadás, de ezúttal szembeállítva a halhatatlansággal. Az ellentét persze nem a két tanítás igazságtartalma között feszül, hanem a megismerhetőségük között. A feltámadást a kinyilatkoztatás egyértelműen hirdeti, a filozófia legfeljebb a lélek halhatatlanságáig juthat el. Ez a különbségtétel Melanchthon érett teológiai álláspontjának lényege. Ha ez nem is összeegyeztethetetlen korábbi nézetével, egyértelműen jelentős elmozdulás - vagy egy másik metaforával, letisztulás - ahhoz képest. Itt már élesebb a határ a két tan között; 1553-ban Melanchthon a lélek halhatatlanságát már nem tekinti a test feltámadására vonatkozó igazság „tompított” felismerésének, az utóbbit mint kinyilatkoztatott ismeretet egyértelműen megkülönbözteti az értelem számára is elérhető előbbitől.45 42 CR. 13:175 = MSA. 3:368.19. « Commentarius. 311-312. p. 44 CR. 13:175 = MSA. 3:368.20-23. 45 Frank (Frank, 1993. 359-360. p.) szintén érzékeli a kétfajta - teológiai, illetve filozófiai - gondolatmenet közti megközelítésbeli különbséget, de - talán mert csak a Liber szövegváltozatát elemzi, és figyelmen kívül hagyja a Commentanüsbeli előzményeket
