Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 4. szám - RECENZIÓK - Fazekas Csaba: Klestenitz Tibor: A katolikus sajtómozgalom Magyarországon, 1892-1932
Recenziók 135 pontok is, például a katolikus-protestáns viszony kapcsán (bármennyire is egyetértettek a keresztény politikai összefogás eszméjében, a korszakban gyakran borzolták a kedélyeket felekezeti villongások), egyes konkrét politikai kérdésekben (például a legitimisták és szabad királyválasztók között), később a bethleni konszolidáció megítélésében. Továbbá az azonos táboron belül is torzsalkodásra adott okot az a tipikus szélsőjobboldali attitűd, mely mindig fel tudta fedezni valamely eszmetársában, hogy az nem eléggé keresztény vagy nemzeti. (Ilyen eset volt például, amikor Bangha Béla Az Esttől átcsábított tehetséges újságíróra, Szabó Lászlóra bízta az Új Nemzedék szerkesztését.) A sajtókérdés egyre inkább politikai kérdéssé vált, különösen azért, mert egyre szorosabban összefonódott a kurzus első éveinek belpolitikáját tematizáló problémákkal, elsősorban a „zsidókérdéssel.” A jobboldali lapok változó intenzitással, de folyamatosan ostorozták a „zsidó sajtó” termékeit, alapvetően hozzájárulva a kor antiszemita sztereotípiáinak elterjedéséhez és megerősödéséhez. Bethlen István miniszterelnöksége idején a KSV lapjai többnyire a kormányt támogató álláspontot foglaltak el. A „keresztény kurzus” megteremtésére irányuló, 1920 elején lázas szervezkedésben megnyilvánuló politika Bethlen pozícióinak stabilizálódásával egyre inkább veszített az erejéből, ami a sajtómozgalom átrendeződéséhez - Klestenitz diagnózisában -, válságához vezetett. Utóbbira a sajtómozgalom vezetői eltérő tartalmú válaszokat próbáltak adni, elsősorban a gazdasági világválság kibontakozása, valamint a „keresztény sajtót” belülről feszítő ellentétek feloldhatatlansága (például az „általános kereszténység” - felekezetiség dilemmája, a „fajvédők” által hangoztatott „intranzigencia”, a központosítás dilemmái stb.) miatt. Összességében Klestenitz Tibor monográfiája példaértékű feldolgozása egy izgalmas kor sajtótörténetének, alapvetően teszi érthetőbbé a század- forduló és a Horthy-korszak politikai légkörét, viszonyait. Folyamatosan reflektál a sajtókérdés személyi meghatározottságára, a politikai (párt-) kapcsolatokra, társadalmi és gazdasági háttérre. A kötet élvezhetőségét csak némiképp rontja a néhány szövegben maradt gépelési hiba, jelentősen javítja viszont az illusztrációs bázis. A szöveg közé illesztett 26 kép zömmel a sajtómozgalom fontosabb személyiségeinek portréját, illetve egykorú dokumentumok fotókópiáit tartalmazza. Külön „kincsesbánya” a kötet végén összeállított 24 db táblázatos melléklet, melyek a könyv szövegét illusztráló, kiegészítő adatsorokat, dokumentumszemelvényeket tartalmaznak a sajtótermékek példányszámáról, eladási statisztikáiról, pénzügyi és személyi hátteréről stb. (ism.: Fazekas Csaba)
